Ludas Matyi, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-06 / 1. szám
AMIKOR A FEGYENCET ELŐÁLLÍTJÁK A Florida állambeli Niceville-ben hat álarcos férfi hatolt be a helyi börtönbe, s a hálóteremből elvitték a 34 éves Peter Bryan Walkert, aki többféle bűncselekményben bűnösnek vallotta magát, s ezért 10 évre ítélték. — A Nagy Ember (Big Man) látni óhajt! — mondták neki, miközben elhurcolták. A lefegyverzett őrség tartózkodott mindenféle erőszakos cselekménytől. Istenem, máskor is előfordult, hogy egy fegyencet kihallgatásra vittek el. Elvégre a Maffia vezetőinek is lehetnek kérdései valamilyen bűnügy tisztázása érdekében... DIADALMENET Apai büszkeség. HORGÁSZOK A HÍDON A kölönc- TEMPÓ BÚCSÚJA csapó Gasparek Menyhért néven éldegélt a Porlasztó utca 3- ban és a nagy év végi hajrá után inkább nyűttnek tűnt semmint fickósnak. Citromos teát iszogatott egy nagy bögréből, amelynek oldalára egy elvetemült művész a Paddington állomás távlati képét festette. Mamuszos lábát egy vedlett fotelre nyújtotta, amelyre előzőleg valami régi újságot terített. A jóisten volt a megmondhatója, hogy a fotelt óvta-e a mamusztól, vagy a mamuszt a foteltől, bár ez a későbbiek szempontjából alig bír jelentőséggel. — A fagyos ég rákönyökölt a fagyos földre és keményen kivésett ezüstlemezkéket hintett maga körül — mondtam. — Majd ezzel kezdem a hangulatos riportomat, Menyuskám. — Ne tegye — nyöszörgöti Télapó. Hangja úgy tört elő a bögre mélyéből, mintha a lochnessi szörny sóhajtott volna. Szakálla már csurom tea volt. — Ha segíteni akar egy önmagával meghasonlott aggastyánon, szót sem ejt többé a karácsonyról. Nézzen rám, egy szegény, reszketeg vénembert lát maga előtt. — Világos — mondtam. — Miért, maga szerint milyen egy Télapó, Menyuskám? Afféle villogószemű, hetykebajszú siheder talán? Ne menjen, mert kigúnyolom. Gasparek Menyhért reszkető kézzel kavargatta a teát, a kiskanál kedves karácsonyi harangjátékot kalimpált ki a bögre oldalán. — Nézze — nyafogta Télapó. — Én végigcsináltam az első világháborút. Isonzo, Piave, Doberdo. És hogy jöttem haza? Golyóval a vastag húsomban, de hallal az ajkamon. A harmincas években oroszlánokat szelídítettem és cirkuszi ágyúból lövettem ki magam, az ötvenes években begyűjtési felelős voltam Szabolcsban ... szóval megszoktam a veszélyt, de ■ha arra gondolok, hogy még egyszer Télapónak kéne mennem, akkor... Kislányosan hüppögni kezdett, ami egy Télapótól egyenesen undorítónak tűnt. — Senki sem foghatja rám, hogy félvállról vettem a dolgomat — mondta. — Vállalati bulikon kívánatra a külpolitikai helyzetet, sőt, a tervmutatókat is bevettem a „Mennyből az angyal” és az ,.Oh Tavnenbaum” közé. Egy helyen még fejre is álltam, hogy a munkahelyi testnevelés fontosságát hangsúlyozzam. Hanem a gyerekek... Álla leesett. Reszketni kezdett. A szakálla szegletesen lengett utána, mint a zászló. — Délutánjaimat a Cinder-áruház gyerekosztályán dörmögtem végig, hogy öblös hangon oktassam, neveljem és zsongítsam az óvodások nemzedékét. Azt hiszi, hagyták magukat? Uramisten, micsoda korosztály! Torpedóállú csecsemők, acélosgerincű bölcsődések, dinamitöklű kis svihákok, jeges csillogással a tekintetükben. Kicsináltak, uram. A falhoz állítottak és gyermeteg pimaszságaik dumdumgolyóit lődözték belém. — Istenem — mondtam. — Elevenek! — Elevenek... — nyögdécselte Télapó. — Idehallgasson, egy szeplős kis fickó egyszerre elém állt és integetett, hogy súgni akar valamit. Én lehajoltam, erre az öklére tekerte a szakállamat és akkorát rántott rajta, hogy hasra estem. Kínok közepette fetrengtem a Cinder-áruház padlóján, ő meg letörölgette a tenyerét és odakiáltott egy másik foghíjasnak:. ..Megint nyertem, tüdő! Mondtam, hogy frankó a szakálla!” Máskor meg hazacipelem a puttonyomat, bontogatom, hogy kivegyem a tíz deka kövesztett szalonnát, amelyet még reggel vásároltam volt, szerény vacsora gyanánt ... és a következő pillanatban a rémület jeges tűi járják át a szívemet. Egy kis kalóz ugrik elő a puttonyból és vad „Iszkiri!” kiáltások közepette hagyja el a tett színhelyét. Akkor már a fél város engem körözött gyermekrablás alapos gyanúja miatt. No és aztán Évike ... GasparekMenyhért hangja elcsuklott, szeme üvegesedni kezdett. — Évike szőke volt, göndör, kékszemű, arca mint a téli alma, egy kis angyal, na. Négy éves lehetett és a játszi ölebek megható bizalmával mászott fel az ölembe. Aztán a következőket súgta a fülembe, de most jól figyeljen. „Idehallgass Télapó. Ha nem adsz egy húszast én sikítani kezdek, hogy csipkedsz és malacságokra tanítasz...” Lázas homlokát az ablakra tapasztotta. Lent a téren négy kis srác állta körül a madáretetőt, egyegy jégcsapot tartottak a szájukban. Egy matróna rohangált körülöttük rémült neszek közepette, „jesszus a mandulád Janika, úristen a torkod Pistike .. — Az őrületbe kergetik a nagymamájukat, aki egy szörnyeteg — mondta jóságos mosollyal Télapó. — Azt játsszák, ki tudja előbb felrágni magát a jégcsapon a bádogig. Hát lehet őket nem szeretni? Peterdi Pál AZ ÁLTALÁNOS LESZERELÉS UTÁN VISSZAVONULT VETKŐZŐ Mary-Jo Morse, egy 19 éves leányzó kényszerűségből fellépett mint sztriptíz-táncosnő az egyik londoni bárban, mivel ellopták a pénzét, amikor Miamiból Londonba érkezett. Egy hónapon át vetkőzött, majd amikor már összegyűjtötte a hazautazáshoz szükséges pénzt, búcsút mondott a pályának. — Miért? — kérdezték tőle.— Talán szégyellte magát? — Fáztam! — válaszolt Mary-re.— Hogy mit esznek a férfiak egy didergő, libabőrös nőn, nem tudom elképzelni.