Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-08 / 45. szám
í nG-cHH Vasvári Anna rajza . VATERGATE-OGY - Ki volt az a hülye, aki valamikor azt mondta, hogy a szó elrepül, az írás megmarad? ... TERMÉSZETVÉDELEM - MAGYAR MÓDRA - Behoztam ezt a fát a kertből. Itt a lakásban jobban tudunk rá vigyázni, érezzük egyelőre X- nek. X. végig loholt az irodaház folyosóján, ahol dolgozott, benyitott a kistanácsterembe, jobbra nézett, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor bal felől ráreccsent egy hang: — Nem túlzás, hogy még ilyenkor is késik?! X. odafordult, amerről az erélyes hang érkezett. Három szigorú tekintetű férfi ült a zöldposztós asztal mögött, oldalt egy száraz, szemüveges nő épp papírt fűzött be az írógépbe. — Elnézést — hebegtem, zavartan —, én nem tudom, én azt hiszem ... — Ne higgyen semmit, hanem foglaljon helyet — mutatott türelmetlenül a zöldposztós asztal elé helyezett székre a középen ülő férfi. — Üljön le, hogy végre beindítsuk a fegyelmi tárgyalást. X. megrettenve fogadott szót. — Kezdjük a munkafegyelem sorozatos megsértésével — mélyedt el egy iratcsomóba a bal oldalt ülő férfi. — A kartárs, miként az előbbi ábra is tanúsította, notórius későn jövő. Továbbá a késések miatt amúgy is megrövidült munkaideje alatt különféle magántervezéseket is végez. Nemcsak magánjellegű helyi, hanem interurbán beszélgetéseket is folytat a vállalat költségére. Munkaidő alatt átlagban egy órát tölt a büfében, gyakran a sarki italboltba is átrándul. Elismeri mindezt? — Kérem — motyogtam, megsemmisülten —, a Csilla úton kábelfektetés miatt lelassult a közlekedés ... És én a maszekolást kizárólag ebédidő alatt... A telefonokat természetesen ki fogom fizetni, a hónap végén, egy összegben, hogy ne zaklassam annyiszor a pénztárost ... A büfébe feketézni járok, sajnos alacsony a vérnyomásom, orvosilag kell innom ... Ugyanez a helyzet az alkohollal, savhiány miatt... A zöldposztós asztal mögött a középen ülő férfi unottan szólt a szemüveges nőnek: — Írja be a jegyzőkönyvbe, Ilonka, hogy az első téma vádpontjait a fegyelmi alá vont kortárs elismerte, a közismert érvekkel, magyarázkodásokkal próbálva enyhíteni azok súlyosságát... Ha megvan, rátérhetünk a második témára, az erkölcsi kilengésekre. Intett a jobb oldalt ülő bizottsági tagnak. — Több panasz érkezett a vezetőséghez — kezdte amaz —, miszerint a kartárs az osztályán dolgozó fiatalabb kartársnőket ajánlatokkal üldözi, különböző helyeken rájuk paskol,beléjük csíp. Nős, családos ember létére. Elismeri ? X. érezte, hogy már nem csak a tenyere, a háta is tiszta víz. Úristen, ezek mindent tudnak! Talán még az a levél is a birtokukban van, amelyet ő tegnap tett a vörös Hárosiné íróasztalára ... — Könyörgöm tisztelettel — vinnyogta —, köztudott a vállalatnál, hogy én nagyon humoros vagyok ... Én mindig csak tréfából... Ha csak sejtem, hogy a kortársnők ennyire félreértik a dolgot... A középen ülő férfi utálkozva szakította félbe. — Ugyan, hagyjuk ezeket a dajkameséket! Többek között a birtokunkban van egy levél, amelyet ön, Petárcsik kartárs ... — Gyergyói — helyesbített félénken. — Mi az, hogy Gyergyói?! Ki az a Gyergyói?! — Én — mondta X. —, én Gyergyói István vagyok. — Gyergyói? Nem !Pétárcsik Béla? A tervezési főosztályról? — Tessék — rántotta elő levéltárcáját X. —, ha óhajtják a személyi igazolványomat ... vagy a munkaadóit ... Gyergyói vagyok, a technológiai főosztályról ! A három férfi izgatottan dugta össze a fejét a zöld posztós asztal mögött, aztán a középső rákiáltott az előttük feszengőre: — Akkor mi a csodának jött ide?! Gyergyói a helyiség túlsó sarkába mutatott. — A kalap... A kalapom .. . Reggel mi is itt értekeztünk. És csak most, hogy letelt a munkaidő s indultam volna haza, vettem észre, hogy itt felejtettem ... Tessék megnézni, ott lóg a fogason! A bizottság megnézte, ott lógott valóban. — De hát akkor hol lehet Petárcsik kolléga? — tűnődött fennhangon a szemüveges nő. — Én már a hét elején elpostáztam az értesítést, hogy a fegyelmije ma négy órakor lesz, az első emeleti kistanácsteremben. — Akkor itt a hiba! — kiáltott fel Gyergyói. — Ez ugyanis a félemeleti kistanácsterem! Eggyel följebb kell menniök. A fegyelmi bizottság sietve szedelőzködött, indult az ajtó felé. — És a jegyzőkönyv? — szólt utánuk a szemüveges nő, miközben az írógépét csukta össze. — Mi legyen az eddigi jegyzőkönyvvel? Semmisítsem meg? — Nem kell — fordult hátra a küszöbről a bizottság vezetője —, alighanem jó lesz az egy emelettel följebb is. Kürti András