Ludas Matyi, 1977 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-06 / 1. szám
A KÖZLEKEDÉS HÍREIRŐL • Színes lett a szonda Beszélgetés a közúti ellenőrzés tapasztalatai - Fél liter vörösbor, két krigli sör, két deci abszint. .. Harmadik eete tart a fő- olyan mérni volt, hogy károsban a fokozott közúti forgalmi engedélyt me GKÉRDEZTÉK A GYALOGOST: Mitől fél? Teherautótól Magatartás az álcán ♦ Szabályok és cselekvési Gyakori megfohamazás a tétlenül Jelezték a további ratlan felbukkanásait '•Opir krónikáié hon • vizsgálat.bk. Kiderült, sok belsétje miatt, A tos - Vigyázz, ha kiszállok, megjárod! — Nagyon helyes. Addig utazzanak, míg fiatalok. HÁTHA VALAKI NEM ISMERI... — én nagyon levertetek, szomorúnak látszik. Segíthetek? Mi történt tulajdonképpen? — Elvesztettem a bíróságon a pert. — Fellebbezhet! Biztosan ügyetlen, tehetségtelen ügyvédje volt. — Hallja, ne sértegessen, én voltaim a védőügyvéd. KONCERTEN — Ne haragudjon, de ez inkább talpalávaló, mint a beat! Nem dicsekvésből mondom, de különleges érzékem van ahhoz, hogy rábukkanjak a boltokban kapható újdonságokra. Első voltam, aki a közértben, a konzerves dobozok között felfedeztem a szemezett kukoricát, még a polcra sem került, mikor én már a pénztár előtt álltam három dobozzal. Így fedeztem fel egy írószerboltban azt a tenyérben elférő, mini-iratkapcsolót, mely egyébre sem kell számomra, minthogy a tenyeremben elférjen, és sorolhatnám a példákat, de csak a legutolsót említem: nyakba akasztható golyóstollra leltem a karácsonyi vásár idején. A golyóstoll egy műanyag húron fityeg a nyakban, nem kell keresgélni, zsebben kotorászni érte, a toll mindig a kezem ügyében van, roppant praktikus és még öltöztet is, mert mindenféle színben kapható, mint egy villám nyaklánc. A nyakba akasztható golyóstollam szépen elfér a szemüvegláncom mellett, melyet ugyancsak a nyalkámban hordok. A szemüvegláncot a múlt évben láttam egy optikus kirakatában, és azonnal tudtam, hogy egyenesen a számomra találták fel. A szemüvegemet ugyanis mindig kerestem, de a szemüveglánc felfedezése előtt tűvé tettem érte a táskámat, a zsebeimet, az íróasztalomon, a kéziratpapírok alatt tapogattam a szemüvegem után. Azóta nincsen gond a szemüvegemmel; ha nem viselem, a nyakamban lóg egy vékony fémláncon, egy nagyon praktikus kis bőrtárca mellett. A nyakba akasztható kis bőrtárca, mely bőrszíjjal akasztható a nyakba, két évvel ezelőtt került a nyakamba. Azóta nem nyomja ki a zsebeimet az aprópénz, és nem rántom ki a zsebkendőmmel az ötveneseimet és a százasaimat, csak a nyakamba nyúlok, kibontom a kis bőrtárca nyakát, és előveszem belőle a pénzemet. A praktikus tárgyak bearanyozzák az ember életét. Most, ha észreveszek egy praktikus tárgyat valamelyik kirakatban, csak odanyúlok a nyakamban lógó szemüveghez, leolvasom a kirakati holmi árát, s a kéznél levő bőrtárcámból előveszem az árát. Ha pedig nincsen elég pénzem a vásárláshoz, feljegyzem a bolt helyét, nyúlok a golyóstollamhoz, mert az utóbbi időben feledékeny vagyok, elfelejtem, hol is láttam meg egy-egy praktikus tárgyat. Azzal gond nélkül rágyújtok egy szivarra. Könnyen tehetem, mert az öngyújtóm is a kezem ügyében van, a zakóm szivarzsebéhez erősítve, egy vékony kis lánccal, mert amíg nem volt hozzáerősítve, kéthónaponként veszítettem el, akárcsak a zsebórámat, amíg az órát nem erősítettem oda egy szép kis ezüstlánccal az órazsebemhez. Láttam ugyan egy kirakatban nyakban viselhető órát is, de nem vettem meg, mert azon a reggelen szereltem fel a kesztyűimre egy hosszú szalagot, melyet a kabátujjaimon átbújtatva a nyakamban viselek. Mert azelőtt minden télen elveszítettem egy fél tucat kesztyűt és olyan balszerencsésen, hogy mindig a jobb kezeset veszítettem el. Mióta ennyi praktikus tárgyat viselek a nyakamban, nem keresgélek folytonosan magam körül, minden a kezem ügyében van, és a jó szerencsém sem hagy el. Nem, minthogyha babonás volnék, de egy kis amulettet is viselek a nyakamban, melyet a nyáron kaptam egy kedves olasz házaspártól, minthogy együtt nyaraltunk a Balatonon. Az emberek, persze azok, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogy a praktikus tárgyak mennyire praktikusak, csak mosolyognak rajtam, amikor meglátnak egy csomó nélkülözhetetlen használati tárggyal a nyakamban. De ügyet se vetek rájuk. Már visszahallottam, olyan gúnyos megjegyzést is a hátam mögött, hogy egy kissé infantilis vagyok. Talán azért, mert étkezés előtt egy kis partedlit szoktam a nyakamba kötni. Na és? Lehet, hogy kissé mulatságos, de azóta nem eszem le a nyakkendőimet. Somogyi Pál JÓ KOLLEKTÍVA