Ludas Matyi, 1981 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1981-01-01 / 1. szám
r Ml Mamies! $TSm Reggel még csak azt hittem, hogy Kosár Péterke ötéves, akivel — noha már hétéves el lehet hitetni, hogy amit a télapóünnepélyre megtanult, az egy vers. Az általa versnek vélt verset Faltörlő Zebegény hatóságilag engedélyezett tankönyv-költő írta, így szólt: Nagy pelyhekben hull a hó, Jajj de jó! Fel a kesztyűt, a sapkát, Megkérjük az apukát: Húzzon el az iskolába — A gyereknek jó dolga van Kiskorába! A költeményt Kosár Péterke mellett még negyvenen tanulták meg: az ünnepségen a kislányok a páros sorokat szavalták kórusban, a fiúk a páratlanokat. Három szülőnek is könnyes lett a szeme a szavalat után, ki tudja miért? A szavalat után a szülői munkaközösség által felkért doktor Kösöntyű Márton reumatológus főorvos — télapónak öltözve — vattacukrot osztott szét a gyerekek között, akik ismét felsorakoztak egy szavalathoz. Ezúttal Petőfi Sándor — helyette,ölveddy Bambi néninek, az Országos Didaktikai Társaság vaskeresztjével kitüntetett gyermekírónak költeményét adták elő, a nagybetűket a fiúk, a kisbetűket a lányok. Részlet „A tél örömei” című versből: Nulla foknál csúszik a víz. Hinteni kell fűrészporral — Hogy ne bukjon nagyi orra! A szavalat után ismét kedves pillanatok következtek: a gyermekek a tanteremben Petőfi Sándor, Arany János és József Attila képei alá jégvirágot helyeztek, majd felálltak, versmondáshoz. Tizenöt éve, minden alsó tagozatú tankönyv tizenhetedik oldalán, alulról felfelé megtalálható Asinus P. Cecília népszerű verses mondókája: Jancsi, Pista, Erzsike, Beli szép is a versike, Aki hallja ámul-bámul Velünk tanul bugyutául! Nem vártam meg a következő műsorszámot, csendben kilopóztam a tanteremből, kisétáltam az udvarra, szivarra gyújtottam. A sötét téli délutánon szikrázott a hó, azt hittem egyedül vagyok, de mégis, mintha különös árnyak jelentek volna meg az iskolaudvaron. A lábam előtt például egy tyúk kapirgált. — Ej, mi a kő, tyúkanyó kend! — kiáltottam rá, de elfutott. Egy hókupacon bús mogorván ült Petiké — talán azért mérgelődött, mert nem mehetett be az osztályba. Aztán ott volt egy ember, nagy bajuszos, mit csinált? elment a kúthoz. Mintha három királyok is álldogáltak volna a hóban... Nem bámészkodtam tovább, visszamentem az osztályba. A gyerekek éppen Málnási Melinda: „Kakaó” és Melindási Mália: „Kisdobos a nyakkendőm” című verseit skandálták, egy bodros, szőke néni vezényelte őket. Majdnem rákiáltottam: „A feje a néninek éppen jó lesz pemzlinek!” Aztán mégsem tettem. Mégsem illik ennyi gyerek előtt ilyen tiszteletlenségeket kiabálni. Hiszen arról is van egy gyönyörűszép vers a tankönyvükben — ha jól emlékszem Kevernyegi Brúnótól —, hogy egy jó gyerek nem beszél csúnya. Somogyi Pál FORMATERVEZETT JÁTÉK - Az én macskám az erősebb.. — Mit féltékenykedsz? Csak azért akarok együttjárni a számtantanárral, hogy ne buktasson meg! ROHANÓ ÉLET - Persze, ezek a szánkás palik mindig előnyben vannak! - Mennyi idős apukád, hogy még mindig járóka kell neki?