Ludas Matyi, 1987 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

KEDVEZŐTLEN VILÁGPIAC — Ha tényleg okos ország vagyunk, mostanában csak a szellemi ter­mékeinket kéne exportálni! A szokásos évnyitó erdei gyűlé­sen szép számban jelentek meg a vadak. A sietve érkező lantilop lát­tán az oroszlán megnyalta a szá­ját, de mindjárt el is szégyellte magát, amiért örökösen a zabálá­­son jár az esze, és megnyitotta a gyűlést: — Ma­­megvitatjuk, hogy az új évben ki hogyan bontakoztatja ki a vállalkozókészségét, mert hát az erdőt lassan megeszi a savas eső. Helyes a bőgésem? A vadak élénk ordítozásba tör­tek ki, de az oroszlán hozzájuk vá­gott egy tál szalmonellás madár­tejet, mire majdnem csend lett. A hiénák továbbra is diadalittasan kacagtak, az egér meg is jegyezte, hogy feltehetően az autópiacot sze­melik ki­­maguknak. Közben az oroszlán újra elbődült a patak irá­nyába rázta mancsait: — Hé, gö­dény! !Már megint vedelsz? Ha holnaptól meglátlak reggel kilenc előtt inni, nem fogom támogatni a kocsmanyitási kérelmedet! Na, kezdjük, sündisznó, te mit terve­zel?­­ Műhelyt nyitok biciklitömlők javítására. Lesben állok a kerék­­párutakon, annyi gumit szúrok ki, hogy dúsgazdag leszek. A­ csiga kacajra fakadt: — Te pitiáner, egy-egy magyar állam­polgárra alig nyolc centiméternyi kerékpárút jut, ebből annyi pénzed sem lesz, mint egy kisnyugdíjas­nak. Majd nézz meg engem, én a házingatlanommal fogok üzletelni, hamarosan még az oroszlán is hoz­zám jön kölcsönkérni ... Az oroszlán hörgött egyet: — Te nyálas! Eladlak a családoddal együtt francia exportra, ikapok ér­tetek fél frankot, de az legalább tisztességes haszon lesz. Ez utóbbi kifejezést nem na­gyon értették a gyűlésezők, egy szarka meg is jegyezte, hogy bizo­nyára valami egzotikus trágárságot mondott a derék Leó. Aztán foly­tatódtak a hozzászólások. A méh bejelentette, hogy akozmetikai üzle­tet nyit méregdrága pempőkészít­­mények árusítására, a bagoly és a hiúz géemka megalakítását jelen­tette be optikai cikkek gyártására. A krokodil és a kígyó belvárosi bőrbutik nyitására határozta el ma­gát, mire a tigris kajánul megje­gyezte, hogy az adóhivatal úgyis lehúzza róluk a hét bőrt. A zebra beszámolt előrehaladott tárgyalá­sairól a közlekedésrendészettel, ta­nácsadói poszt betöltésére. Az oroszlán ekkor felmordult, amiért nem látja a pumát és a jaguárt. A veréb rögtön elcsiripelte, hogy a puma az NSZK-ban tartóz­kodik az Adidas meghívására, a jaguár pedig az NDK-ban van ta­pasztalatcserén, a Trabant gyárban. A gyűlés folytatódott, élénk érdek­lődés kísérte a pillangó rövid tájé­koztatóját arról, hogy ő már ré­­gesrég vállalkozik, főleg éjszakán­ként, és hát nem panaszkodhat a forgalomra. Szót kapott a gorilla is, melldöngetve üvöltötte, hogy őt jó pénzért bárhol alkalmaznák biztonsági embernek.­­A nyúl azon­ban jóakaratúlag figyelmeztette, hogy sötétedés után kerülje a bu­dapesti mellékutcákat, mert úgy leüthetik, mint a pinty. Egyébként a nyúl célzást tett arra, hogy nem fél a jövőtől, őrá, a népesedéssza­porulat szakértőjére bizonyára szükség lesz a családtervező inté­zetben. Rögtön ezután lihegve be­csörtetett az elefánt, mire az oroszlán újra lármázni kezdett: — Te dagadt, nem tudsz ponto­san jönni? — Nekem nincs időm gyűlésezni — roppantott bosszúsan az elefánt — nagy a család, sokat esznek a gyerekek, folyton dolgozom. Reg­gel egy porcelánboltban takarítok, a déli órákban a tűzoltóknak se­gítek locsolni, délután egy balett­karban vállaltam állást, este pedig beat zenekarban trombitálok. — Ez önkizsákmányolás — sut­togta a hangya, de tez oroszlán le­intette. — Te csak hallgass, napi huszonnégy órát gürcölsz, még­sem viszed semmire. Nagy visszhangot váltott fel a béka bejelentése arról, hogy mun­kaerő-átképzés révén statisztikus­ként akarja megkeresni a mellé­kest, ő mindig­­pontosan tudni fog­ja, mi az, ami a feneke alatt van. — Nem a legbecsületesebb vá­lasztás — jegyezte meg a kakukk. A róka még nem döntött, a gaz­dasági rendészet képességei iránt tudakozódott, mire a holló­­nyom­ban a szavába vágott, közölve, hogy abból ugyan nem fog hülyét csinálni. A végére maradt a far­kas, aki hírül adta szerény igényét egy éjjeliőri állásra a közeli tsz báránytenyészetében, de a többiek lehurrogták, amiért mindig csak a fogyasztásból akarja kivenni a ré­szét, a termelésből soha. Több hozzászólás nem lévén az oroszlán megköszönte az aktivi­tást, majd elérzékenyülve bejelen­tette, hogy ő is másodállást vállal, elszerződik egy cirkuszba. Ezt mindenki egyetértőleg tudomásul vette, csak egy piaci légy kér­dezte félhangosan: — Bohócnak? Fekete Gábor HÁLAPÉNZ NÉLKÜLI SZAKÁG “" S h­ovvijjfr.­ ­ Nem pipogya am a mi szakszervezetünk, kiharcolta, hogy újra tizen­négy naposak legyenek a SZOT-beutalók. — Ne szabódjék, doktor úr, örülök, hogy megtalálta a gyerek hasában a szervizből hiányzó ezüstkanalat. NAGYVÁROS 3

Next