Ludas Matyi, 1987 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

REFLEKTORFÉNYBEN FEKETE JÁNOS, a MNB első elnökhelyettese, akinek szemé­lye, tekintélye, szakértelme most a bankrend­szer átalakításában is hitelt érdemel. A feleség megkérdezi: — Mit jelent ez a szőke hajszál a zakódon? — Azt jelenti, hogy még nem kefélted ki a ruhá­mat, amióta feketére fes­tetted a hajad. PROGNOZISHAZIKO HáTHa vaim­ ­­ön a tavasz tündére? — Igen, de miért érdekli ez magát januárban? Két srác cihelődik az öltözőben. Nyolcad­ikosok. Lökik az albérletit, már ahogy zsenge ,elméjük diktálja. Aztán egyszer­esak azt hallom: — Te, figyelj! Mi két óra alatt átvettük az egész második világháborút. Megáll a kezemben a törölköző. A nemjóját, srácok, annyiban én is ki­egyeztem volna. Két tör­ténelemóra, az a suliban kilencven perc. És már háromemeleteseket kez­dek gondolni a háromféle történetről. Egyet a vilá­géról, egyet az enyémről, egyet az övékről... fur­csa ... Mert ugye, ha csak 1941-nél kezdem... A né­met csapatok hadüzenet nélkül átlépik a szovjet határt. Brauchitsch főpa­rancsnoksága alatt 140 né­met hadosztály kezdi el a műveleteket. Elesik Minszk, Lvov, Riga, Kijev, Orjol, Ogyessza, megkez­dődik a moszkvai csata. A japánok megszállják Indo­­kínát, tönkrebombázzák Pearl Harbort. Nálunk szénszünet van a régi suliban. Korizni já­runk, meg uszodába. A VIII. A leghátsó pad­jában a dagadt Fényes balra sutyorog: — Milyen kajád van? — Libamáj — sziszeg vissza a szeplős Varga. — Fúj, azt utálom. (Eddig pontosan tizenöt perc.) Aztán 1942. A Japánok elfoglalják Manilát, Cele­­beszt, Timort, Burmát, Új- Guineát és Rangoont. Csehszlovák hazafiak meg­ölik Heydrich-et, vérfürdő Lidicében. Rommel elfog­lalja Tobrukot, Paulus eléri a Dont. Az amerikaiak partraszállnak Guadalca­­nalon, Montgomery áttör Tobruknál, a Vörös Had­sereg felsz­abadítja Sztá­lingrádot. Mi a pincében ülünk. A szomszéd rétre vakító bí­borfényben izzó karácsony­fák szállnak le. Sztálin­­gyertyának becézik őket. A tető cserepein fémesen csörömpölnek holmi re­­peszdarabok. — Az anyád Montgomery — suttogja a nyolcadikban Mézes Bandi, a kis Peli­kán pedig ütemesen klop­­folja a padot — Monty bá­csi kö­szön­jük... (Mindez megint húsz perc, összesen már har­mincöt.) 1943. A Szovjet Hadse­reg visszafoglalja Voro­­nyezst, Paulus kapitulál Sztálingrádnál. Az észak­afrikai szövetséges erők visszaverik a német ellen­­támadást. A varsói gettó fellázad. Az Afrikában szétvert német erők ma­radványa megadja magát. A szövetségesek partra­szállnak Szicíliában. A szovjet csapatok átkelnek a Dnyeperen, elfoglalják Dnyepropetrovszkot, bevo­nulnak Kijevbe. Az elsötétített Margit­szigeten egy elsötétített autó öt ifjúsági pólóst gá­zol el egyszerre. Még hősi halálnak is ostoba volna, így életben maradunk. A cseles Nátrádi süvölt egyet, aztán rácsap az előt­te ülő Beneda fejére. — Csak meg akartam mutatni, milyen egy be­csapódás. A tanár úr Harkov és Brjanszk között beír egy intőt a cseles Nágrádi el­lenőrzőjébe. (Tíz perc, összesen negy­venöt. Már csak háromne­gyed óra van­ hátra a má­sodik világháborúból.) 1944. Burma. Monte Cas­­sino. Mussolini kivégezteti a vejét. A németek meg­szállják Magyarországot. A szövetségesek elfoglalják Rómát és partraszállnak Normand­iában. A szovjet csapatok átlépik a ma­gyar­­határt. Horthy kiug­rik, majd visszacsinálja. Szálasi. A szovjet csapa­tok elérik északon Vácot, délen a Balatont. Többszáz hasonszőrűvel leventének álcázva ásom körül a Hajógyári szigetet. Itt akarják feltartani a 2. Ukrán Hadsereget. Nem valószínű, hogy sikerül. — Unom — fuvolázza jobbra az izgága Kovácse­­vics. — Én már Tobruknál untam — sistereg vissza a másé Jacskó. (Húsz perc. Mindjárt vé­ge.) 1945. Megindul a Szov­jet Hadsereg támadása a Visztula—Odera vonalán. Felszabadul Varsó. A szov­jet erők elfoglalják Pestet. A Fülöp-szigetek amerikai ellenőrzés alá jut. Nyuga­ton a szövetségesek új of­­fenzívát indítanak . . . Januárban elmegyek Fi­­latorigátra kenyérért. Jú­niusban jövök vissza Sze­gedről, kenyér nélkül. De harminc kilóval könnyeb­ben. Az Alföldön sétálunk keresztül. Az, árok szélén, háttal a fának dőlve csu­kaszürke egyenruhába bújt alakok üldögélnek. Már hetek óta nagyon csende­sen. Az arcuk sárga. — Jössz délután mozi­ba? — súgja hátra a pösze Steiner. — Marha jó há­borús film megy. (Huszonöt perc, összesen kilencven. Csengetnek. Ennyi volt az egész.) Akkor a VIII. A fogta a csukát és leballagott a tornaterembe. A Négy Nagy pedig ösz­­szeült Jaltában. Peterdi Pál Nem javasoljuk slágereimnek a költségvetési törvényhez. KI BESZÉL ITT MÁR ÉLETSZÍNVONALRÓL?­­

Next