Állami főgimnázium, Lugos, 1889
ft' 'A V . . ... . ESZMETÖREDÉKEK A NEVELÉSRŐL A ZON álláspont szerint, melyet valaki elfoglal, különféle meghatározását is adja a nevelésnek. A nevelésnél az egyed idomíttatik, vezettetik bizonyos czél felé. Ez a czél éppen az, melyet főképen szem előtt kell tartani a nevelés meghatározásánál. Mert ha csak e földi életet tűzi ki valaki a nevelés czéljául, egészen más meghatározását fogja adni a nevelésnek, mint az, ki e földi, ideig tartó, czélon kívül még egy más, túlvilági, örökké tartó czélt is el akar érni. Ha mégis a szó legtágasabb értelmében akarjuk a nevelésnek meghatározását adni, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a nevelés nem más, mint a testi és lelki erőknek és tehetségeknek kifejlesztése és művelése azon célra, hogy e földi életben az ideig tartó, a földi életen túl pedig az örökké tartó boldogságot elnyerhessük. Mondtuk, hogy a nevelésnél az ember vezettetik, idomíttatik, de csak bizonyos életkorig. Ennek határa volna a 16—20 éves életkor, melyen túl már az ember nem vezettetik járszalagon, hanem saját kezébe veszi át önnevelését, melyet most már önmívelésnek lehetne nevezni; habár meg kell vallanunk, hogy az emberiségnek legnagyobb része egész életén át vezettetik, azaz neveltetik. És ha a nagy míveltségű emberek csekély számát veszszük is tekintetbe, vájjon azok mondhatják-e teljes igazsággal magukról, hogy nekik semminemű útmutatásra nincs szükségük, hanem haladnak biztosan azon az úton. 1*