Állami főgimnázium, Lugos, 1892

4 szellemi, erkölcsi és anyagi vezérletével bízott meg; a ko­ronás főket, a diadalmas hadvezéreket, a tudományok út­törőit, az ecset és véső, a toll és zene földön járó csillagait, az emberek jóllétének és haladásának apostolait nem múló vonásokkal vési föl táblájára Klió. Ezek a születés és meg­­halás kivételesei, kiknek emlékeit sem a szívekben, mert azok érzelmei hamar megváltoznak, sem a sirhalmok jelvé­nyein, melyeknek betűit az idő foga gyorsan megőröli, ne keressük, okulásul ott ragyognak azok a világtörténelem fényes lapjain. A boldogult, kiről szerény szavaimmal ma e fényes társaság előtt megemlékezem, a halandóknak sem egyik, sem másik osztályába nem tartozik. Az ő életéhez és mű­ködéséhez a nagy emberek és nagy események történel­mének vajmi kevés köze van, de az az erkölcsi család, melyet ő fölnevelt, szelleme iránt hálátlansággal vétkeznék, ha ő rá is csak annyit mondana, amit annyi millióra mon­dunk : «született — meghalt! Nyugodjék békével!» . Krassó-Szörény vármegye közönségétől, melynek tan- és nevelésügyi dolgaiban jellemzőleg mondva pátriárkája, több nemzedékének szellemi földajkolója volt, ki vármegyénk közéletében hivatása körébe eső módon és eszközökkel egy egész emberéletet, annak legszebb korát és legjobb erejét hűen és odaadólag áldozta föl: e férfiú megérdemli, midőn fáradt porai a haza határain kívül pihennek, hogy köztünk szárnyaló üdvözült lelkének, a sokak javára jól végzett közmunkássága elismeréséül, e jeles gyülekezet előtt, a hála és elismerés néhány szavával áldozzunk. * Billmann Márton a temesmegyei Moravicza községben látta először maga fölött mosolyogni az eget. 1832. szept. 24-én németajkú polgári szülőktől származott. A kis gyer­mek első gügyögése, melylyel a földi lények leggyöngédebb kifejezését, az édes anya szót ejtette ki, az első fohász, mely ajkairól a csillagok Urához szállott, ugyan nem szeretett hazánk zengzetes nyelvén történt, de később tetteivel bizo­­nyítá, hogy a nyelvi és nemzeti különbség a legkisebb akadály arra, hogy honunk közös földjét, mely éltet, ápol

Next