Állami főgimnázium, Lugos, 1901
Tarlózás Horatius Ars poetica-ja magyarázói és magyar fordításai között. Irta: Máthé György. 1—5. sorok. Collatis membris Krüger szerint abs. absol., a melytől függ az ut . . . superne mondat, és Simon P., et ita conferat membra kapcsolt mondattal bontja fel. Dillenburger tertius casusnak s nem sextusnak nézi. Saresberiensisnek Helder Horatius kiadásában olvasható körülírásából : Varias inducens indique plumas, ut iuxta poetam atrum desinat in piscem etc. azt következtethetnők, hogy az ut . . . superne mondat az inducere igétől is függhet. A collatis-ban előidejű múlt cselekvés van kifejezve; az összes mellékmondatok állítása lehető kijelentés (velit, desinat); tehát, ha mellérendelt mondattal bontanak is fel e participiumot, múlt cselekvésre vonatkozván et ita contuberit volna a felbontása. A abl. absol.nak mellérendelt mondatba felbontása az újkori nyelvszellem bevitele a latin nyelvbe, amely természeténél fogva az alárendelést alkalmazza ott is, ahol az újkori nyelvek a mellérendelt viszonyt. Tehát a felbontás lenne: postquam ita ea contuberit. Ámde az ea rámutatás, amely helyett a latin nyelv szelleme ismét a relativ névmást alkalmazza, amely a kötőszót feleslegessé teszi. A helyes felbontás tehát csak: quae ita contuberit lehet. Ebből következik, hogy a collatis nem participium absolutum, hanem relativum s jelzője a membris-nek, amely inducere igétől függ, tehát dativus obiectivus. Alkalmazzuk most e felbontást rendes szóelhelyezéssel a mondatba: et varias plumas inducere (velit) membris, quae (ita) contubrit, ut . . . supernes megkapjuk a mondat helyes értelmét. *