Állami főgimnázium, Lugos, 1904
róla, hogy egy darab kőből készült. Michel Angelo, midőn jól megvizsgálta, három darabot ismert föl. Raphael Mengs ötöt és Petit Radel fedezte föl a hatodikat. S ma, kétezer év után, is nehéz megtalálni az összeillesztéseket, ami arra mutat, mily rendkívüli technikával és pontossággal dolgoztak. A szoborcsoportot, midőn a Vatikánba került, a renaissance-korban dívó szokás szerint simára csiszolták s ezáltal elvesztette legérdekesebb hamvát, antikszerü külsejét. Innen van, hogy azon érdes fölület, mely föltalálásakor rajta látható volt s melyet a műrégészek oly gyakran keresnek, teljesen eltűnt. Mindazáltal, aki e remekműről magának tiszta fogalmat és helyes ítéletet akar alkotni, az nézze meg az eredetit, mert a legjobb gipsz-öntvény vagy legkitűnőbb fénykép is csak homályos fogalmat nyújt az eredetinek csodás technikájáról. Sajnos, hogy keletkezésének pontos idejét és egyéb körülményeit közelebbről nem ismerjük. Művészeti szempontból ítélve, annyit azonban előre kell bocsátanunk, hogy Winckelmann, Lessing, Goethe és más műbírálók a legújabb ideig túlbecsülték, mert a görög művészetben : egyedülálló, legremekebb alkotásnak tartották. S tekintve, hogy az ő idejükben az antikvilágnak csak igen kevés maradványa volt ismeretes, legkevésbé sem csodálkozhatunk azon, ha a Laokoon-csoportot ily magas nívóra helyezték. Máskép áll azonban a dolog ma. Beható kutatások után a különböző időkből származó görög szoborműveknek egész sorozata került napfényre, melyek a régi véleményeket és ítéleteket nagyon megváltoztatták. Pedig ezek, a görög szobrászat virágzási korából napfényre került mesterművek többnyire csak építészeti díszítések, ú. n. orom-szobrok voltak, melyeknél a kidolgozás csak a főbb formákra, az ú. n. tömegekre szorítkozott. S így művészi kivitel tekintetében nem állottak ott, ahol az ú. n. szatuarikus vagy magán-szobrok, melyeknél a görög képfaragók teljes művészetüket szokták alkalmazni. A Laokoon-csoport tehát egybevetve a Phidias- vagy Praxiteles-féle iskola alkotásaival, egészen más elbírálás alá esik, mint amilyenben a régiek részesítették. A monda. A trójai mondakörhöz kell fordulnunk, hogy ezen kiváló művészi alkotást megérthessük. Tíz évi sikertelen ostrom után a görögök elhatározták, hogy Trója falai alól visszavonulnak és szinteg hazájukba hajóznak. Odysseus tanácsára azonban egy nagy falovat készítettek, melynek belsejébe legvitézebb katonáik közül többet elrejtettek. Egy Sinón nevű kémüket pedig megbízták annak