Állami főgimnázium, Lugos, 1904

róla, hogy egy darab kőből készült. Michel Angelo, midőn jól megvizsgálta, három darabot ismert föl. Raphael Mengs ötöt és Petit­ Radel fedezte föl a hatodikat. S ma, kétezer év után, is nehéz megtalálni az összeillesz­téseket, ami arra mutat, mily rendkívüli technikával és pontossággal dolgoztak. A szoborcsoportot, midőn a Vatikánba került, a renaissance-korban dívó szokás szerint simára csiszolták s ezáltal elvesztette legérdekesebb ham­vát, antikszerü külsejét. Innen van, hogy azon érdes fölület, mely föltalálá­sakor rajta látható volt s melyet a műrégészek oly gyakran keresnek, tel­jesen eltűnt. Mindazáltal, aki e remekműről magának tiszta fogalmat és helyes íté­letet akar alkotni, az nézze meg az eredetit, mert a legjobb gipsz-öntvény vagy legkitűnőbb fénykép is csak homályos fogalmat nyújt az eredetinek csodás technikájáról. Sajnos, hogy keletkezésének pontos idejét és egyéb körülményeit köze­lebbről nem ismerjük. Művészeti szempontból ítélve, annyit azonban előre kell bocsátanunk, hogy Winckelmann, Lessing, Goethe és más műbírálók a legújabb ideig túlbecsülték, mert a görög művészetben : egyedülálló, legremekebb alkotásnak tartották. S tekintve, hogy az ő idejükben az antikvilágnak csak igen kevés maradványa volt ismeretes, legkevésbé sem csodálkozhatunk azon, ha a Laokoon-csoportot ily magas nívóra helyezték. Máskép áll azonban a dolog ma. Beható kutatások után a különböző időkből származó görög szobor­műveknek egész sorozata került napfényre, melyek a régi véleményeket és ítéleteket nagyon megváltoztatták. Pedig ezek, a görög szobrászat virágzási korából napfényre került mester­művek többnyire csak építészeti díszítések, ú. n. orom-szobrok voltak, melyeknél a kidolgozás csak a főbb formákra, az ú. n. tömegekre szorítko­zott. S így művészi kivitel tekintetében nem állottak ott, ahol az ú. n. sza­­tuarikus vagy magán-szobrok, melyeknél a görög képfaragók teljes művésze­tüket szokták alkalmazni. A Laokoon-csoport tehát egybevetve a Phidias- vagy Praxiteles-féle iskola alkotásaival, egészen más elbírálás alá esik, mint amilyenben a régiek részesítették. A monda. A trójai mondakör­höz kell fordulnunk, hogy ezen kiváló művészi alkotást megérthessük. Tíz évi sikertelen ostrom után a görögök elhatározták, hogy Trója falai alól visszavonulnak és szinteg hazájukba hajóznak. Odysseus tanácsára azon­ban egy nagy falovat készítettek, melynek belsejébe legvitézebb katonáik közül többet elrejtettek. Egy Sinón nevű kémüket pedig megbízták annak

Next