Főgimnázium, Lugos, 1916

I. Ferenc József: 1830-1916. Amióta megnyíltak az öröklét kapui a magyarok királya előtt, hű Magyarországának népeire mélységes gyász borul, amely napok múltával csak teljesebbé lett, mert az első megdöbbenésen és megrendülésen túl közelebb jutottunk annak felismeréséhez, hogy mi mindent vesztettünk benne. Azóta a királysiratásban egységes ország mintegy társadalmi rétegekre tagozódva adott kifejezést a halhatatlan halott iránt érzett gyászának s aki csak hivatott volt a gyász szavának hallatására, egy­azon érzelemtől eltelve adózott a nagy és bölcs király dicső emlékeze­tének. Történeti tragikus megpróbáltatásokban megedződve is, a világ­háborúnak számtalan családra szakadó gyásza közepette is érezzük valamennyiünk veszteségének súlyát, érezzük és valljuk, hogy a mi ősz királyunk, ami jóságos urunk és atyánk halála szívén talált mind­nyájunkat. Ma van I. Ferenc József temetésének napja. Ami ünnepélyes gyász­pompát a legrégibb európai uralkodó­ház és két állam ki tud fejteni, az ma mind körülövezi tölgyfa- és kettős érckoporsóban pihenő királyt, akinek dús ravatalánál két ország koronája tündöklik, aki előtt az új magyar király és királynő a királyi család élén könnyezik s a németek hatalmas császára valamennyi szövetséges fejedelme élén jelenik meg a nagy halottnak kijáró végső tiszteletadáson. Két hatalmas állam legfőbb méltóságai milliók képviseletében állanak az immár befejezett uralkodói pályafutást jelentő koporsó mellett s töméntelen sokaság övezi a teme­tési menet útvonalát az igazi alattvalói hűség és szeretet jegyében. Két nagy ország minden megmaradt harangra szól, két népes ország minden templomában halotti zsolozsma és imádság száll az ég felé, két bánatos ország millió és millió alattvalója állja körül lélekben a nagy és bölcs király ravatalát, hogy lerójja vele szemben a köteles kegyelet adóját. És

Next