Nagy J. Béla (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 1. évfolyam (1932)
1. kötet / 1–2. szám - Négyesy László: Új nyelvművelő munka
a folyóirattól. De a Nyelvőr működésének mégis szinte korszakos eredményei voltak. A nyelvújítás maradványakép még jelentkező, találomra való szógyártásnak vége szakadt s az önkénynek a nyelv szerves tenyészetét zavaró beavatkozása megszűnt; nagy sikerrel járt az idegenszerűségek elleni küzdelem is, a folyóirat hathatósan védelmezte az irodalmi nyelvhasználat magyarságát, a nyelvérzéket fölserkentette, a népnyelv forrásait rendszeresebben feltárta. De utóbb lankadt ez az erély. A folyóiratban előtérbe került a nyelvtudományi feladat, a gyűjtő és magyarázó munka; az elméleti cél hátraszorította a gyakorlatit. Egyik-másik munkatárs továbbfejlődése a nyelvi helyesség iránti közömbösség felé haladt és a nyelvjavítás elvi megokolásának lehetőségében való bizalom többekben megingott. A Nyelvőr második szerkesztője már kevésbbé dogmaszerű és merev meggyőződéssel, de egyúttal kevesebb határozottsággal állt őrhelyén, mint az első. Mióta pedig ugyanő a helyesírás átalakításának kérdésében az Akadémiától elválva a közoktatásügyi kormány útján léptette életbe javaslatait, a nyelvművelés irányítása tekintetében közte és az Akadémia közt meg is lazult a kapcsolat és egypár év múlva az Akadémia vissza is lépett a Nyelvőr támogatásától. Mióta továbbá a Nyelvtudományi Társaság megalakult és a Magyar Nyelv megindult, a Nyelvőr mind elméleti, mind gyakorlati jelentőség szempontjából másodsorba került. Viszont a Magyar Nyelv bőséges tudományos tartalma is majdnem egészen az elméleti cél szolgálatában áll. Egy negyedszázad óta alig van szervezett ellenállás a nyelvromlás és az idegen hatások beözönlése ellen. Egy kissé mintha biztosabbnak láttuk volna a helyzetet az elért eredmények alapján a kelleténél. Az olyan művek, mint Simonyi Helyes magyarsága, Tolnai Magyarító szótára, még az előző időből valók. Egyegy nyelvészünk vagy stilisztánk meg-megszólalt, egye-