Szinnyei József - Nagy J. Béla - Zsirai Miklós (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 2. évfolyam (1933)
2. kötet / 1-2. szám - A Nyelvművelő Szakosztály sajtóértekezlete - Berzeviczy Albert elnöki megnyitó beszéde
részt pedig tapasztaljuk azt is, hogy bizonyos fogalomzavar állott be főképpen a külföldi helynevek használatát illetőleg. Divatba jött már hivatalos körökben is, sőt egészen a törvényhozásig elhatolt már az a gondolat, hogy pl. Bécs helyett Wien-t mondanak és így tovább, holott ezt semmiféle módon sem lehet megokolni és helyeselni, sőt Akadémiánk ez ellen fel is szólalt és határozatot hozott, ezt a határozatát a kormány is elfogadta, mégis tovább folyik ez az idegen néven való nevezése olyan helyneveknek, amelyekre a magyar nyelvben megvan a megfelelő szó. Nem tudom belátni, hogy ha az olasz jogot formál arra, hogy Paris helyett Pariдг-t mondjon, London helyett Londra-t, Genf helyett Ginevra-t, Wien helyett Vienna-t, akkor miért ne legyen meg a magyarnak is az a joga, hogy saját belső nyelvhasználatában az idegen helyneveket azon a néven nevezze, amely az ő saját nyelvében évszázadok óta meggyökeresedett. Ehhez járult újabban egy sajátságos szokás, t. i. a német szavaknak szolgai lefordítása és ilyen alakban való használata a magyar nyelvben. Elkezdték a leépítésen, folytatták a leállításon. Olvastam már könyvben azt is, hogy beképzelt (eingebildet). Azt hiszem, ezt is meg kell állítani, és meg kell szüntetni azt, hogy ahol teljesen megfelelő magyar kifejezést találhatunk, ott német szavak szolgai fordításával segítsünk magunkon. Ezek azok a legismertebb és talán legfontosabb mozzanatok, amelyek minket munkánkban foglalkoztatnak. Az Akadémia — amikor erre a munkára, nyelvünk megtisztítására s ahol kell, a nyelv megújítására irányuló intézkedés megtételére vállalkozott, — teljesen tisztában volt azzal, hogy sikert csak úgy fog elérni, ha munkája javára megnyeri mindenekelőtt a sajtó helyeslését, közreműködését és egyetértését, mert ha nekünk nem sikerül azt, amit mi jónak megállapítunk.