Pintér Jenő - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 8. évfolyam (1939)
8. kötet / 1. szám - Nagyobb cikkek - Zolnai Gyula: A Nyelvművelő Bizottság célja, eszközei és kilátásai (I.)
3 NAGYOBB CIKKEK tanulságát merte levonni: „Amiként «vadászból nem lesz hózentráger», ... azonképpen akadémikusból sem lesz soha nyelvművész, ha százszor is folyóiratot ad ki nyelvművelés végett" (VII. 582). Nem zavarjuk s. g. szerkesztő és cikkíró urat ebbeli hitében, azonban Literatúrai tónusban, de nem irodalmi hangnemben kifejezett észrevételére meg kell jegyeznünk, hogy kifogásai, amelyekre ezt a hitét alapítja, éppolyan alaposak, mint a népdal-idézete. A Pesti Naplónak előbb idézett és névtelenségbe burkolózott cikke a föntebbi gáncs után a következő megjegyzést is tette: „A tanár urak [mármint a Nyelvműv. Bizottság tanár tagjai] azonban a nyelv birodalmában a törvényeknek csak értelmezésére jogosultak, de nem alkotására. A törvényalkotás joga a népet illeti. A tanár urak »törvényei« nem törvények, hanem néha olyan furcsaságok, hogy az ember csodálkozik rajtuk". Nos, a „tanár urak", vagyis a nyelvészek — mi is megvalljuk — valóban nem jogosultak a nyelvtörvények alkotására, ámde mi erre a törvényalkotásra nem csupán a nép, hanem a törzsökös írók nyelvérzékét is hivatottnak tartjuk. A nyelvtörvények megállapítása és nem csupán értelmezése azonban — az alább szóba kerülő alapokon — mégis csak a nyelvészek feladata Ezeken a hírlapi és folyóiratbeli hozzászólásokon kívül egy 1935-ben Nyelvünk és a nemzeti szellem címmel megjelent röpirat is foglalkozott egyoldalúan Bizottságunk céljával, és azt a véleményét fejezte ki, hogy az Akadémiának „a szavak tekintetében" csak az összegyűjtés, nyilvántartás és terjesztés lehet feladata, a nyelv és benne természetesen a szók alkotása is a nemzeti lélek titokzatos működésének eredménye lévén, ezt a működést „az akadémia legkiválóbb tagjainak kigondoló tevékenysége sem" pótolhatja . Mindezen félreértő és gáncsoskodó hozzászólások után lássuk tehát: mi az Akadémia új vállalkozásának, a Nyelvművelő Bizottságnak és a Magyarosan című folyóiratnak a célja? A célt legvilágosabban a bizottság neve: „Nyelvművelő Bizottság" és a folyóirat címéhez fűzött fölvilágosítás: „nyelvművelő folyóirat" fejezi ki. Célunk ugyanis egy szóba tömörítve, a nyelvművelés. A nyelvművelésnek azonban két nyilvánulásmódja van. Egyik: irodalmi művek alkotása valamely nyelven, amely 1 Az idézettel egy kis baleset történt, mert a nóta szerint tudvalevőleg: „Addig iszunk mi kettecskén, ... Míg a nyúlból nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger". 2 L. akkori szerkesztőnknek tanulságos cikkeit ezekről a vaskos tévedéseket tartalmazó kifogásokról és a Literatura „helyesírási és stiláris sajátosságai”ról (Msn. I, 93, 125; II, 83, 91—94). 3 E röpiratnak helyt nem álló nézeteivel Idegen szavaink és a nyelvújítás című tanulmányom foglalkozott részletesen (1. a Msn. V. és VI. évfolyamát és a Nyelvművelő Füzetek 4. számát).