Pintér Jenő - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 9. évfolyam (1940)

9. kötet / 1. füzet - Nagyobb cikkek - Zolnai Gyula: Félreértett szavak és szóösszezavarások

2o lyópart, függőleges folyópart v. árokpart', meg .oldalüreg, üreg' (1. MTsz.). Először, úgy látszik, Jókai értette félre, és azóta :mennyezet, szoba padlása' jelentésben használják (1. MNy. III, 383; XII, 27). Ennek a félreértésnek az előidézésében bizonyára a padlás szónak is szerepe lehetett. A szó kezdő szótagja (pad­) egy másik félreértésre is alkalmat adott, mert némelyek a meny­nyezettel homlokegyenest ellentétben ,padozatot, padlót­ értenek rajta (1. MNy. XII, 27). Szerencsére a mondatbeli összefüggés az előbukkant esetekben elárulja, hogy a szón mit ért az illető író. A régi nyelvemlékekből Fogarasi János tanácsára eredeti ,okos és körültekintő­ jelentésében Széchenyi Istvántól forgalomba hozott ildomos szót már a 80-as évek óta minduntalan félreértik és­­illedelmes, illemtudó­ értelemmel használgatják (1. Nyelvőr XIII, 186, Magyar Nyelv I, 175 és Nyelvújítási Szótár). Ez a félre­értés, elavult szóval szemben, az illedelmes-Yiez való hasonlóságá­nál fogva érthető is, és azért célszerűbb volna lemondani erről az amúgy is ritkán használt régi szavunkról. Legújabban a rejtélyes eredetű tömkeleg szónak a félreérté­sét tapasztalom. A szó útvesztőt, labyrinthust jelent, de meglehe­tősen kiment a divatból, főképp amióta — nyelvújítási szónak tartva — az útvesztő­t hozták helyette forgalomba, és így nem csoda, hogy némelyek már nincsenek tisztában az értelmével. Egy budapesti úrnak többször hallhattam ezt a tréfás szava járását: „tercek tömkelege". Nyilván tömeget értett rajta, és nem vetettem rá ügyet. A Túrán című folyóiratnak 1939-i évfolyamában aztán ezt kellett olvasnom: „Keleti hazájukból elindulva [a bolgárokról van szó] idegen hatások tömkelege éri őket" (35. 1.). Az író tehát ugyanolyan értelműnek érzi a szót, mint az előbbi példában lát­tuk. A félreértést nyilván a tömeg szóhoz való hasonlósága idézte elő. II. A szóhasználatbeli másik hibára, a szóösszezavarásra általánosan ismert példa az újabban igen terjedő egyenlőre ejtés­mód e helyett: egyelőre, amit már számtalanszor megróttunk (legutóbb 1. Msn. VII, 161). Az összezavar­ás oka az, hogy a szónak elemei (egy­­­előre) a mai nyelvérzék előtt már nem világosak, az egyenlő szó pedig, amelyet helyette -re raggal mondanak, min­denki előtt érthető. A számtalanszor való hibáztatás dacára az irodalomban is föl-fölbukkan a romlott szóalak, természetesen csak gyöngébb nyelvérzékűek írásaiban. Például: „Egyenlőre [a lép] még lencsealakú" (Binder Jenő, Maeterlinck „A méhek élete" ford. 1912. 123. 1.). „Egyenlőre [ez az igazság] legbántóbb illúziónk­nál végzetesebb mozdulatlanságban tartana fogva" (uo. 249. 1.). „Egyenlőre nem megyek át a szigetre" (Surányi Miklós: A szent hegy. 1917. 156. 1.) A Budapesti Hirlapban is számtalanszor olvas­hattam így: „Egyenlőre sokkal többet nem tudok" (1933 XIL 24, 30. 1.). „A konverzió... egyenlőre annyira megmerevítette a hiteléletet, hogy" stb. (1934 X/12, 8. 1.). „Műtéti beavatkozásra egyenlőre nincs NAGYOBB CIKKEK

Next