Nagy J. Béla - Kovalovszky Miklós (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 14-15. évfolyam (1945-1946)
14-15. kötet / 1. füzet - Kovalovszky Miklós: Olvasóinkhoz
t Kovalovszky Miklós tehetjük. Legszebb feladatunk „az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen mineműségében kifejteni, .. .s így .. .végcéljához, az emberiség feldicsőítéséhez vezetni" — mondta Széchenyi. „Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség" — vallja Kölcsey is. Sem magasabbrendű szellemi élet, sem igazi, művészi értelemben vett irodalom nem lehetséges a nemzeti nyelven kívül. Ahogy a magyar dal nagy zenészeink alkotásaiban a magyarság legmélyebb lelkét, lényét tárta fel, de gazdagító kincse lett az egész világ zenei műveltségének, éppen úgy a világirodalom igazi értékeit is csak nyelvünk legnagyobb művészei: egy Pázmány, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady gazdagíthatják. Nyelvi és költői lángelméket ugyan semmiféle nyelvművelő mozgalom nem nevelhet, de azt elérhetjük, hogy gondolatainkat könnyedebben, világosabban, ízesebben, szebben, gazdagabb árnyalatokkal és magyarosabban fejezzük ki. A magyarságra való nevelésnek egyik alapvető feladata a nyelvi öntudat felébresztése és ápolása. Ezzel nemzetünk szellemi értékeit segítjük felszínre, védjük és gazdagítjuk, anélkül, hogy a más népektől való elzárkózást, idegenkedést, a magunk különb vagy magasabbrendű voltát hirdetnék. Nem mások ellen való hadakozás, hanem önmagunk kifejtése a cél, s más népek is hasonlóképen cselekszenek, felismervén azt az igazságot, hogy „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós [azaz: művelt], de idegenen sohasem... Ennek tökéletességre való vitele tehát legelső dolga legyen a nemzetnek'' (Bessenyei). A megújuló Magyirosan ezért a célért, magyarságunktiszta megőrzéséért emeli fel ismét a zászlót. Az egyetemes haladást és művelődést szolgáljuk,, ha a magunk szellemi fegyverét, nyelvünket védjük a kopástól, romlástól, és csiszoljuk, tökéletesítjük. Lapunk feladata és célja azonban nem a meddő tudákoskodás, sem 5, tekintély elvének vaskalapos alkalmazása. Célunk a legjobb, nemes értelemben vett népszerűsítés és nevelés: könnyű, érdekes formában akarunk szólni a nyelvről, főként az élő nyelvhasználatról, megfigyeljük feltűnő jelenségeit, megbeszéljük a vitás kérdéseket, s igyekszünk elválasztani a jót a helytelentől. Jól tudjuk azonban, hogy a nyelvhelyességi vitákat nem lehet szótöbbséggel, egyéni véleménnyel vagy hatalmi szóval eldönteni. Nem törvényeket akarunk adni, csak tanácsokat, elveket. Nem ítélkezés, hanem csak megfontolás lehet a szerepünk, de ez nem jelent elvtelenséget, önkényes szabadságot. A nyelvnek természetesen vannak kialakult hagyományai, törvényei; ezeket figyelembe kell vennünk, hiszen bennük fejeződik ki a magyar szellem.