Breit József: A magy. kir. kassai 39. honvéd gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határában – a Magyaros-tető elfoglalása 1917. márc. 8-án (Budapest, 1944)

A 1916/17. évi téli és az 1917. évi tavaszi hadműveletek

szemben megvédelmeznie, ami annál kellemetlenebb érzést váltott ki, mivel néhány nap óta már a VI. hadtesttel szemben álló románok is mozgolódni kezdtek. Ez arra bírta a 39. hadosztálytól balra álló 61. hadosztályt, hogy október 30-án határmenti előnyös állását, eb­ben a vonalban csupán erős biztosító csapatok visszahagyása mellett, oda­hagyja és a XXI­­12. számú mellékleten látható hátrábbfekvő állásba húzódjék vissza. A 61. hadosztályparancsnokságnak ez az elhatározása bizonyára a­ VI. hadtest fentebb közölt október 27.-i parancsának folyo­mánya volt, amely úgy látszik, arra bírta a 61. hadosztály parancsnoksá­got, hogy a románok küszöbön álló támadása elől kitérve, csapatait nagyobb veszteségektől megkímélje. Ezt a visszavonulást a fentiek sze­rint az említett hadosztály önként, anélkül, hogy az ellenség azt ki­erőszakolta volna, hajtotta végre. Ar­de ezáltal a 39. hadosztály bal­szárnya támaszát vesztve, a levegőbe került és egyidejűleg a vissza­vonuló 61. hadosztálybeli csapatokat nyomon követő ellenségnek al­kalma nyílt, hogy a mindkét hadosztály további harctevékenységét lé­nyegesen befolyásoló hatalmas Mt. Carunta-hegytömeget könnyűszerrel hatalmába ejtse. Hogy ennek a nagy hátránynak eleje vétessék, nyom­ban arra kértem a hadtestparancsnokságot, hogy a 61. hadosztályt jobbszárnyának újból való előretolására bírja. A hadtestpar­ancsnokság értesítése szerint fenti kérelmem az ellenség gyors utánnyomulása követ­keztében, bár az egyelőre minden komolyabb támadástól eltekintett, már nem volt ugyan teljesíthető, de a 61. hadosztályparancsnokságot utasította, hogy jobbszárnyát a Mt. Carunta-ig terjessze ki és hogy a 39. hadosztállyal feltétlenül biztos összeköttetést tartson fenn. November 10-én már a románok is támadólag léptek fel, mindenek­előtt az Ojtozi-szoros mindkét oldalán, és a 71. hadosztályt visszanyom­ván, a Nagy Sándor magaslatot is megszállották. Ennek folytán most már a 39. hadosztály jobbszárnya is nagymérvű veszélyeztetésnek volt kitéve. Ilyenformán most már a helyzet napról-napra rosszabbá vált. Az oroszok ugyanis, miután a Tölgyes- és Békés-szorosban már hatalmas tömegekkel léptek fel támadólag, mindjobban délfelé terjeszkedve és a románokat felváltva és tehermentesítve, immár a VI. hadtest ellen is megindították tömegtámadásaikat, amelyekhez aztán tovább délre a ro­mánok is csatlakoztak. November 29-én jelentékeny orosz-román erők erőteljes támadást intéztek a 39. hadosztály jobbszárnyán állásban levő 11. honvédgyalogezred II. zászlóalja ellen és elkeseredett, váltakozó harcok után sikerült is nekik a zászlóalj birtokában volt magaslatokat­ (Mt. Nemira mare, Mt. Farcu таге és Mt. Farcu mie) birtokukba ejteni. Dacára az összes rendelkezésre álló erők latbavetésével nyomban meg­indított és tüzérségi tűzzel is kellően előkészített és támogatott ellen­támadásnak, sajnos, nem sikerült többé az említett magaslatokat az el­lenség kezéből kiragadni, aki az elfoglalt támpontok fontosságát fel­ismerve, azokon hamarosan jelentékeny erőkkel befészkelte magát és azokat, éjjel-nappal dolgozva, csakhamar igen ellenálló és akadályokkal is bőven ellátott támpontokká építette ki.

Next