Breit József: A magy. kir. kassai 39. honvéd gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határában – a Magyaros-tető elfoglalása 1917. márc. 8-án (Budapest, 1944)
A 1916/17. évi téli és az 1917. évi tavaszi hadműveletek
szemben megvédelmeznie, ami annál kellemetlenebb érzést váltott ki, mivel néhány nap óta már a VI. hadtesttel szemben álló románok is mozgolódni kezdtek. Ez arra bírta a 39. hadosztálytól balra álló 61. hadosztályt, hogy október 30-án határmenti előnyös állását, ebben a vonalban csupán erős biztosító csapatok visszahagyása mellett, odahagyja és a XXI12. számú mellékleten látható hátrábbfekvő állásba húzódjék vissza. A 61. hadosztályparancsnokságnak ez az elhatározása bizonyára a VI. hadtest fentebb közölt október 27.-i parancsának folyománya volt, amely úgy látszik, arra bírta a 61. hadosztály parancsnokságot, hogy a románok küszöbön álló támadása elől kitérve, csapatait nagyobb veszteségektől megkímélje. Ezt a visszavonulást a fentiek szerint az említett hadosztály önként, anélkül, hogy az ellenség azt kierőszakolta volna, hajtotta végre. Arde ezáltal a 39. hadosztály balszárnya támaszát vesztve, a levegőbe került és egyidejűleg a visszavonuló 61. hadosztálybeli csapatokat nyomon követő ellenségnek alkalma nyílt, hogy a mindkét hadosztály további harctevékenységét lényegesen befolyásoló hatalmas Mt. Carunta-hegytömeget könnyűszerrel hatalmába ejtse. Hogy ennek a nagy hátránynak eleje vétessék, nyomban arra kértem a hadtestparancsnokságot, hogy a 61. hadosztályt jobbszárnyának újból való előretolására bírja. A hadtestparancsnokság értesítése szerint fenti kérelmem az ellenség gyors utánnyomulása következtében, bár az egyelőre minden komolyabb támadástól eltekintett, már nem volt ugyan teljesíthető, de a 61. hadosztályparancsnokságot utasította, hogy jobbszárnyát a Mt. Carunta-ig terjessze ki és hogy a 39. hadosztállyal feltétlenül biztos összeköttetést tartson fenn. November 10-én már a románok is támadólag léptek fel, mindenekelőtt az Ojtozi-szoros mindkét oldalán, és a 71. hadosztályt visszanyomván, a Nagy Sándor magaslatot is megszállották. Ennek folytán most már a 39. hadosztály jobbszárnya is nagymérvű veszélyeztetésnek volt kitéve. Ilyenformán most már a helyzet napról-napra rosszabbá vált. Az oroszok ugyanis, miután a Tölgyes- és Békés-szorosban már hatalmas tömegekkel léptek fel támadólag, mindjobban délfelé terjeszkedve és a románokat felváltva és tehermentesítve, immár a VI. hadtest ellen is megindították tömegtámadásaikat, amelyekhez aztán tovább délre a románok is csatlakoztak. November 29-én jelentékeny orosz-román erők erőteljes támadást intéztek a 39. hadosztály jobbszárnyán állásban levő 11. honvédgyalogezred II. zászlóalja ellen és elkeseredett, váltakozó harcok után sikerült is nekik a zászlóalj birtokában volt magaslatokat (Mt. Nemira mare, Mt. Farcu таге és Mt. Farcu mie) birtokukba ejteni. Dacára az összes rendelkezésre álló erők latbavetésével nyomban megindított és tüzérségi tűzzel is kellően előkészített és támogatott ellentámadásnak, sajnos, nem sikerült többé az említett magaslatokat az ellenség kezéből kiragadni, aki az elfoglalt támpontok fontosságát felismerve, azokon hamarosan jelentékeny erőkkel befészkelte magát és azokat, éjjel-nappal dolgozva, csakhamar igen ellenálló és akadályokkal is bőven ellátott támpontokká építette ki.