Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban (Budapest, 1941)
II. RÉSZ
romízben az orosz harctereken küzdött. Rohatin és Cattaró mellett harcolt. Résztvett Lovcsen ostromában. Egyszer betegen kórházban feküdt. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetései: Br. S. L., Kor.ack., Kcsk. és Heé. Pollák Emil dr. t. főorvos, orvos (Nagyszalonta). *1885, Nagyvárad. 1914-ben vonult be Zágrábba. A 37. gy. ezr. kötelékében a harctérre ment és a hadosztály segélyhelyen működött 1917 végéig. Ezután a 15. számú kórházvonatnak lett a parnoka a háború végéig. 1918 végén szerelt le. Kitüntetései: Vörösker., díszjelvény a hadiékítménnyel, Kor. aék., Ez és Br. S. L. Pollatsek Pál dr. t. e. n. hadnagy, orvos (Nagyvárad). *1895, Nagyvárad.1915-ben vonult be Nagyváradon a 4. h. gy. e.-hez. 1915 júliusában az olasz frontra ment. Isonzó és Görz mellett harcolt. 1915 decemberében tífusszal kórházba vitték. Felépülése után 1917 március 14-én a román harctérre vezényelték (Ojtozi szoros). 1917 decemberében betegen Brassóban, majd Budapesten kórházban feküdt. 1918-ban tanulmányi szabadságot kapott. Itt érte a forradalom kitörése. 1918 novemberében szerelt le Nagyváradon. Kitüntetései: 02, OB, Kcsk. Pop István dr. t. ezredorvos, orvos (Szamosújvár). *1886, Ákos. 1914 aug. 1-én vonult be Nagykárolyba a 12. h. gy. e.-hez. 1914 aug. 14-től a 12. és az 1. h. gy. ezredek, majd a 142. komb. ezr. kötelékében az orosz, olasz és a román harctereken mint ezredorvos működött. 1918 december 8-án szerelt le. Popity János dr. tart. főhadnagy, ügyvéd (Nagyvárad). #1880, Nagyszentmiklós. 1914 aug. 20-án a 29. néps.zíj-hoz vonult be. A szerbiai fronton a Mackensen-hadműveletekben Kupinovonál harcolt. Innen az olasz frontra került, ahol a San Martino—San Michele szakaszon küzdött. Két Isonzó-csatában vett részt. A második éjjeli szuronyroham alkalmával megsebesült (comblövés). 1916-ban a kelenföldi 29. pótzászlóaljtól a 11. h. lovashadosztóhoz vezényelték, az oda beosztott gyalogszázad parancsnokául. A Kirsibaba—Dorna-Vatra közötti szakaszon harcolt az összeomlásig. Legénységével hazajövet, a románok teljesen kifosztották őket. 1918 nov. 12-én szerelt le. Popper István t. zászlós, kereskedő (Nagyvárad). *1898, Nagyvárad. 1916 május 29-én vonult be Lugoson a 20. h. tüzérezredhez. 1918 január 21-én a pótüteggel az olasz harctérre ment. Itt a 120. h. táb. tüzérezred kötelékében részt vett a piavei offenzívában. Számos ütközetben tüntette ki magát. Az összeomlás után szerelt le. Kitüntetései: OB, Kcsk. Pognár Kálmán dr., királydarvasi, t. hadnagy, ügyvéd (Élesd). *1898: Élesd. 1916-ban vonult be a nagyváradi 4. h. gy. e.-hez. 1917 máj. 5-én a 29. menetdjjal az olasz harctérre került. Részt vett az isonzói csatában. 1918 nov. 20-án szerelt le Nagyváradon. Kitüntetései: Br. vé., Kcsk. Pohl Alfréd t. főhadnagy, ny. gazdatiszt (Nagykároly). *1878, Ürmény. 1914 aug.-ban vonult be Kassán az élelmezési osztaghoz. Később a fronton hasonló beosztásban működött. A háború és a forradalmak idegileg teljesen kimerítették. Súlyos betegen hozták haza Kaminec-Podolszkyból. Preisz Dénes t. hadnagy, kereskedő (Nagyszalonta). *1892, Nagyszalonta. 1915 okt.től 1918 aug.-ig állandóan a 37. gy. ezr. kötelékében harctéri szolgálatot teljesített. — Részt vett a Monte Grappa-i nagy harcokban. 1918 nov. szerelt le. — Kitüntetései: Bronz S. L., VI, Kcsk. Princzinger Antal t. hadnagy, gyógyszertártulajdonos (Nagykároly). *1899, Mezőfény. 1917 márc.ban vonult be az 5. gy. e.-hez. A 36. menettel az olasz harctérre került. Később a 39. kombinált ezred kötelékében harcolt. Részt vett a piavei csatákban. 1918 szept. 29-én Montellónál megsebesült. A nemzeti hadseregben tovább szolgált. A szolnoki katonai kórház gyógyszerésze volt. 1922 jan.-ban szerelt le. Kitüntetései: OB, Kcsk., Seb. é. Puhala Béla t. távírótiszt, nyugdíjas postatiszt (Kolozsvár). *1878, Budapest. 1914-ben a mozgósításkor vonult be Kolozsvárt a távíróosztaghoz. A háború alatt az orosz és a szerb frontokon küzdött. A forradalom kitörése után szerelt le Kolozsvárt. Kitüntetései: Rék. a vit. érem szalagján és a Kcsk. Rácz Ernő t. hadnagy, kereskedő (Nagyvárad). *1890, Bihardiószeg. Tényleges katonai szolgálatát 1911-ben kezdte meg a 6. közös e.-nél. A háború kitörése után az első menettel az orosz, majd innen az olasz frontra került. 1915 dec. 20-án súlyosan megbetegedett. Felgyógyulása után újra az olasz harctérre került. Majd Dél-Tirolba helyezték át, ahol ismét beteg lett. A forradalom a debreceni hadikórházban érte. — Leszerelt 1918 decemberben. Rácz Lajos t. hadnagy, könyvker. (Szatmárnémeti). *1892: Szatmárnémeti. 1915-ben vonult be a 12. h. gy. e.-hez. 1916 jan. 5-én az orosz harctérre ment. A Brussilov-féle offenzívában harcolt. 1917 márc.-ban az olasz frontra vezényelték. A Piave mellett küzdött a háború végéig. Kétszer sebesült. Kitüntetései: 02, Kcsk., Seb. é., Heé. Rácz Rezső dr. tart. gyógyszerészfőhadnagy, gyógyszertár-tulajdonos (Nagyvárad). *1884, Kaposvár. 1914 július 28-án vonult be Szarajevóba. 1915-től Toronyában, Zeniczában és Bugajnóban teljesített szolgálatot. 1918-ban a nagyváradi helyőrség kórházába vezényelték, ahol a gyógyszertár vezetője lett. 1919 dec. 6-án szerelt le. Kitüntetései: Háborús e. é. a vit. é. szalagján, II. oszt. Vörösker., A katonai parancsnokság dicsérő oklevele. Rády István ivánkafalvi, hadapródőrmester, földbirtokos (Szatmárudvari). *1900, Debrecen. 1918-ban vonult be a 22. h. gy. e.-hez. A tisztiiskola elvégzése után a székely hadosztályba* került. Szinérváralja, Mátészalka és Demecser mellett harcolt a románok ellen. Később Szegeden szolgált a nemzeti hadseregben. 1921-ben szerelt le. Radnai Zoltán dr. t. hadnagy, törvényszéki tanácsjegyző (Kolozsvár). #1889, Ungvár. 1915 végén vonult be Nagyváradon a 4. h. gy. e.-hez. 1916 júliusában az olasz harctérre vezényelték. Itt megsebesült. Felgyógyulása után 1916 decemberében az orosz frontra ment. Wolhyniában harcolt. 1917 júliusban újra az olasz frontra került. A piavei harcokban küzdött. Szolgált a székely hadosztályban. Csúcsa mellett ütköztek meg a románokkal. A forradalom alatt a nagyváradi polgárőrség parancsnoka volt. A román megszállás előtt szerelt le. Radó István t. főhadnagy, mérnök és gyártulajdonos (Nagyvárad). –1890. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be Bécsben az 1. tábori tüzérezredhez. Itt érte a világháború kitörése. A tábori ezreddel az orosz frontra ment. Lemberg, Grodek, San, Visztula és Zlota-Lupa mellett harcolt. Részt vett a Brussilov-féle offenzíva kivédésében. Légnyomást és gázmérgezést szenvedett. Felgyógyulása után az olasz hadszíntérre vezényelték. A 10. isonzói csatában tüntette ki magát. Az összeomlás után szerelt le. Kitüntetései: Br. S. L. kétszer, Br. S. L., CP és Kcsk. 38