Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből (Budapest, 1940)
Az egykori győri 11. számú tábori vadászzászlóalj rövid története
országba kerül és a következő esztendőben Frimonti tábornok hadseregével Nápolyba vonul. A 11-es vadászzászlóalj 1822—1826-ig Szicília megszálló csapataihoz tartozott, Palermo székhellyel. Az 1848. évben Milanóban találjuk a zászlóaljat. Ebben az évben Radetzky vezetése alatt sok babért szerzett a zászlóalj: Sona ostroma 1848 július 23-án, Sommacampagna bevétele 1848 július 25-én. Ezeknek a győzelmeknek döntő része a 11-es vadászok érdeme volt. Sommacampagna bevételét, az 1848. évi július 25-iki győzelem emlékét zászlóalj emléknapjaként ünnepelték a 11-es vadászok. Az 1849. évi rövid hadjáratban a 11-es vadászok Benedek ezredes parancsnoksága alatt a 33. gyalogezreddel együtt Mortara községet foglalták el és vitézül küzdöttek Novara mellett. Az 1864. évi dániai hadjáratban a zászlóalj Jagel, Overselk, nemkülönben Friederica mellett újabb harci dicsőségeket szerez. A Königgrätzi csatában, 1866-ban kiválóan küzdött a híres Schepwaldban, ahol még ma is emléktábla őrzi a 11-es vadászok emlékét. 1876-ban Dalmáciában van a zászlóalj, 1878-ban pedig Jovanovic altábornagy parancsnoksága alatt Hercegovina okkuplájában vesz részt és eléri Mostart, Klobukot és Avtovácot. Hazájába visszatérve, 1882 óta a Dunántúlról kapja a zászlóalj legénységi kiegészítését. A Dunántúl nyugati részének három néptörzse kitűnő katonaanyagot nyújtott a zászlóaljnak, a megfontolt, nyugodt, szívós és megbízható „Bohnenzüchter"-ek, a találékony és eszes horvátok, valamint a lendületes és bátor magyarok katonai erénye, a legtökéletesebben egészítették ki egymást a zászlóalj kebelében. Ezzel a legénységgel kerül a zászlóalj 1906-ban az olasz határra, előbb Triesztbe, majd Gradiskára. Itt Friaul napsütötte kertjében, Torresani katonaköltészetére emlékeztető körülmények között látta el békeidőben is komoly határszolgálatát a zászlóalj. Itt ünnepelte meg 1913-ban a hadtestparancsnok és igen sok előkelő vendég jelenlétében a zászlóalj megalakulásának 100. éves emlékünnepét. A komoly fegyverpróbák, amelyekre báró Leitner táborszernagy ez alkalommal utalt: „. . . ha majd egyszer újból megszólal a vadászkürt, megdobbannak a szívek a vadászzubbonyok alatt..." - - nem sokáig várattak magukra . . .