A világháború 1914-1918, 4. kötet
ELŐSZÓ A IV. ÉS V. KÖTETHEZ.
ELŐSZÓ A IV. ÉS V. KÖTETHEZ. „A világháború" IV. és V. kötete az Osztrák-Magyar monarchia Szerbia és Montenegro elleni hadjáratának első részével foglalkozik, melyben a balkáni hadszíntéren működő seregei a hadseregfőparancsnokságtól függetlenített, többé-kevésbbé önálló vezetés alatt támadólag léptek fel s bár nem voltak számbeli túlsúlyban, nehéz harcok közben mégis, úgyszólván lépésről lépésre szorították vissza szívósan védekező ellenfelüket, ami erejüket annyira kimerítette, hogy végül kénytelenek voltak a szerb ellentámadás következtében az ellenséges területet teljesen kiüríteni. E balsikerű hadjáratot a belgrádi vasúti hídnak a szerbek által 1914 július 29-én történt felrobbantása nyitja meg és Belgrád városának az osztrák-magyar csapatok által 1914 december 14-én végrehajtott kiürítése zárja le. Ezeken a határpontokon belül a IV. kötet foglalkozik: a hadjárat előkészítésével, a hadműveleti tervekkel, az osztrák-magyar haderők első — augusztusi — betörésével Szerbiába, az V. kötet a szerbmontenegrói első nagyobb betöréssel Bosznia és Hercegovina területére, a szeptemberi szerb betöréssel a Szerémségbe, az osztrákmagyar második — szeptemberi — támadó előnyomulással a második Drina-menti csata győzelmes befejezéséig, a szerbek és montenegróiak szeptember-októberi betörésével Bosznia és Hercegovinába, a Kolubara- és Ljig-menti csatával, Belgrád 1914 december 2-án történt megszállásával és végül a szerb ellentámadással, vagyis a Grn.Milanovac-Arangjelovac-i csatával, valamint az osztrák-magyar haderők visszavételével a Száva és Drina mögé. Magyarországi csapatok e hosszú változatos küzdelmekből szintén kivették részüket. A javarészt magyar csapatokból álló 2. hadseregnek az orosz hadszíntérre történt elszállítása után a balkáni haderőknek csaknem felét a Monarchia egész területéről származó zászlóaljakból összetett hegyidandárok alkották. Ezek közül a 2. és 6. hgy. dd. 4/5 részben, a 14. hgy. dd. 3/5 részben, a 7. hgy. dd. egészében magyar volt. Színmagyar volt a 14. gy. dd., a 40. h. gy. ho., a 107. és a 109. nfk. dd., fele-felerészben magyar és horvát a 13.gy. dd.* * Az alkalmazott rövidítések összeállítását az 1. melléklet tartalmazza.