MHS Vezetők Lapja, 1962 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Elhangzottak az újévi jókívánságok, túljutottunk az évfordulón, és megkezdődtek az alkotó hétköznapok. Az országban minden dolgos közmunkához látott, hogy részt vegyen a mindannyiunk javát szolgáló termelésben. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség valamennyi szervezete ugyancsak folytatja az új kiképzési évben megkezdett tevékenységét. Újult erővel, friss igyekezettel és lendületes kedvvel fogtunk ismét a munkához, hogy teljesítsük kötelességünket: úgy készítsük elő a honvédelem számára az ifjúságot, hogy az minden részen, viharon keresztül helytálljon. A hazához való hűség és a szocialista vívmányok megvédésének készsége mellett vegyenek részt köreinkben a tudás megszerzésében, a terepen pedig a testet-lelket üdítő, erősítő honvédelmi sportágak keretében az előrejutásért indított nemes versenyben. A tél egyelőre még szervezeti helyiségeinkbe, az oktatás otthonaiba, a klubokba, a műhelyekbe, az előadótermekbe, a tárgyalóasztal és a dolgozótársak elvtársi segítése mellé tömöríti tagjainkat. De már ez is erőteljes készülődés a tavaszra, nekirugaszkodás a honvédelmi sportok évadjának, amikor falu, város, megye és főváros a többi között az összetett Honvédelmi Versenyben, a lövészsportban, a rádiózásban, a modellezésben és sok más egyébben összeméri az erejét. Élénkség tapasztalható valamennyi szervezetünkben, mert mindenki tisztában van azzal, hogy alaposan neki kell gyűrkőznünk, ha önmagunkat utol akarjuk érni de még inkább akkor, ha túl szeretnénk szárnyalni. És ki ne törekednék a még oly szép eredmények túlteljesítésére is? Örvendetes tény, hogy szervezeteink feladataikat a múlt esztendőben eredményesen teljesítették. Az országos elnökség tavaly november 4-én hozott határozatában ezt a rövid ténymegállapítást a számok hitelességével támasztotta alá a következőképpen: „Szövetségünk az 1960/61. kiképzési évben a sorköteles kiképzés terén előtte álló tervfeladatokat összességében 115,7 százalékra teljesítette.” Ezt egész sor számadat követi az egyes szakágak eredményeire vonatkozóan, majd az ugyancsak lelkesítő híradás, hogy „tizenegy megye részleteiben is teljesítette, sőt túlteljesítette feladatát.” Amikor a szép eredményeket — amelyek valóban megörvendeztetőek — mérlegeljük, felmerül a kérdés: elégedettek lehetünk-e, tétlenül üldögélhetünk-e tavaly szerzett babérainkon abban a hitben, hogy az idén mindez majd „magától’* megy. A válasz a kérdésre csak az lehet: Nem! Hiba, sőt nagy hiba volna az önelégültség, a múlt esztendei sikereken való merengés. Szerencsére, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség szervezeteiben, intézményeiben és létesítményeiben — a legfőbb vezetőszervektől egészen a legalsóbbakig — ennek nyoma sincs. De nem is lehet. Nem lehet azért, mert elnökségeink, függetlenítettetek maguk sem tétlenkednek, de mert az ilyesmi ellen jószellemű és aktív tevékenységre vágyó tagságunk tiltakoznék a legélesebben. Légióként pedig a vezetésben mindenütt kialakuló egészséges kollektivitás védené meg az itt-ott esetleg átmenetileg fellépő tunyaság ellen. Az új évben mindenkinek magáévá kell tennie az országos elnökségnek a társszervezetekkel való baráti együttműködésre irányuló készségét és törekvését, mert csak így remélhetünk az egész országot átható, eredményes honvédelmi munkát. És főként — minden egyebet megelőzve — készséggel kell fogadnunk pártunk mindjobban erősödő segítségét, amelynek a magunk igyekezetével elébe kell mennünk, hogy zárt kapuinkon mind termékenyítőbben hatolhasson be. Mindnyájan egyet akarunk: az ország honvédelmének erősödését. És ha lankadatlan szorgalommal, fáradhatatlan igyekezettel törekszünk erre, az eredmény nem maradhat el. Sikereink fokmérője lemelkedik, és túlhaladja a tavalyi jelzőszámot. 3