Notarius Hungaricus - A Magyar Országos Közjegyzői Kamara lapja 1. (2009)
2009 / 1. szám
S elnöki köszöntő Kedves Kollégák! Nehéz időket élünk, sokszor érezzük azt, hogy egyedül vagyunk. Pedig nem vagyunk egyedül. Hivatásrendünket, ahogy nemzetünk minden polgárát, egyaránt sújtja a gazdaság visszaesése. Egy ilyen időszakban jó, ha tudunk egymásról, jó egy közösséghez tartozni, ahol meghallgatnak, megértenek minket. A gazdasági válság az összetartozás fontosságát még hangsúlyosabbá teszi. Sokat gondolkoztam azon, hogy helyes-e egy gazdaságilag ilyen nehéz időszakban új belső információs kiadványt elindítani. Az eddigi tapasztalatokat megvizsgálva egyértelmű, hogy az információáramlás elősegítése érdekében szükség van egy színesebb, a mindennapi életet bemutató, belső orgánumra. Pénzügyeinkkel kapcsolatos felelősségünket szem előtt tartva azonban, a Notarius Hungaricust elektronikus formában indítjuk útjára, és a MOKK vezetése úgy döntött, hogy a Közjegyzők Közlönyét, a több mint 10 éve sikeresen működő tudományos kiadványunkat 12 helyett évi 6 alkalommal juttatja el a kamarai tagokhoz. A válság, azok a nehéz hetek, hónapok, amelyeket megélünk, arra késztetnek minket, hogy belássuk, milyen óriási jelentősége van a közjegyzők közösségének. Szakmánk, ahogy egy család, csak úgy él és működik, ha tudunk egymásról, ha a belső levelezőrendszeren túl is felvetünk problémákat, pl. díjszabással, okiratszerkesztéssel, KVSZ-szel kapcsolatban, illetve ha beszámolunk az egyes területi kamarák rendezvényeiről, ha közjegyzői arcképeket mutatunk be. Természetes és jó dolog, ha egy közösségen belül sokféle vélemény jelenik meg, és a demokrácia is csak úgy működik, ha ezek a vélemények megtisztulva, kompromisszumokat kötve egységes, közös, kifelé képviselendő nézőponttá erősödnek. Ez a lap a hétköznapok közjegyzői munkájának hőse, a közjegyzői rendszert működtető, képviselő közjegyzők orgánuma kíván lenni. Azoké a közjegyzőké, akik talán túl csendesek, és talán kevésbé vannak jelen a kamarai közéletben, mint arra szükség lenne, de munkájukat becsülettel látják el, az előírt kötelességeknek maradéktalanul meg akarnak felelni. Róluk és nekik szól a Notarius Hungaricus. A kiadvány elnevezéséről hosszan vitatkoztunk. Meggyőző volt számomra az az érv, mely magyar nevet akart lapunknak, de a beérkező szavazatok többsége - talán nemzetközi érthetősége miatt - a jelen elnevezést választotta. Kedves Kollégák! Ezek az oldalak lehetőséget is teremtenek Számotokra és számunkra egyaránt. Színvonala attól lesz jobb, ha írtok bele, ha értesítetek azokról az eseményekről, melyekről fontos lenne, hogy a többiek is tudjanak. Fórum ez, mely nyitva áll örömeink és bánataink előtt. Üzenünk vele a mának, de egyben utódainknak is, akik már a jövő ismeretében fogják olvasni a megjelent sorokat, annak a jövőnek az ismeretében, amelyet ma, itt és most, mi alakítunk. Kezdődjék hát a szerkesztés, munkára fel! // —Qu Tóth Ádám a Magyar Országos Írotjegyzői Kamara elnöke NÓTÁRIUS 3