Wein Dezső: Az álkapocssérülések gyógyítása - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 176. (Budapest, 1941)
Előszó
Előszó Az állkapocs sérülései a baleseti betegségek csoportjában különleges helyet foglalnak el. Ellátásuk nemcsak bőséges tapasztalatokkal rendelkező sebészeti, hanem különleges fogászati ismereteket is követel, mert az állkapocs-sérülések eredményes kezelése csakis ilyen módon érhető el. Természetesen nagy előnyt jelent az, ha e kétféle szakképzettség — mint e munka szerzőjének — egy embernek birtokában van, mert ez lehetővé teszi, hogy a gyógyulás minden mozzanata mindenkor a megfelelő sebészi vagy fogászati megítélésben részesülhessen. Ha a szájsebészetnek, mint a sebészettől és fogászattól elkülönült önálló szakmának létjogosultsága van, úgy az elsősorban az állkapocs sérüléseit kell, hogy magában foglalja. A világháború kezdetén az állkapocs sérüléseinek tekintélyes számával találkoztunk és ez nemcsak váratlanul érte a sebészeket, hanem kezelésükre a megfelelő felkészültséggel sem rendelkeztek. A gyógyulási eredmények ennek következtében sok kívánni valót hagytak hátra. Csak lassan kint alakult ki az a nézet, hogy ezek kezelése külön ismeretekkel rendelkező szakemberek kezébe való. Ez maga után vonta e sérülteknek külön kórházakban való csoportosítását is. A szerző e munkájában hosszú évek tapasztalatairól számol be, a világirodalomba is betekintést nyújt és világosan, érthetően tárja elénk e sérülések egyes alakjait, azok ellátásának irányelveit. Rámutat azokra a hibaforrásokra is, amelyek az eredményes kezelés érdekében mindenképen elkerülendők. Számos kifogástalan rajzzal, fényképpel és röntgenfelvétellel támasztja alá a mondottakat, sőt egyes általa és mások által észlelt keresetek részletesebb ismertetésével munkájának tudományos értékét még növeli. Joggal állíthatom, hogy e tanulmány, mely sok év fáradságos munkájának eredménye, nemcsak a katonaorvosok számára fog jó szolgálatot tenni, hanem, mint hézagpótló magyar nyelvű forrásmunka a sebészeknek és a fogorvosoknak is értékes olvasmánya lesz. Kívánom, hogy oly eredménnyel forgassák, mint amilyen élvezetet nekem a kézirat olvasása okozott és hogy a munka szerzője ebben lelje meg fáradságának jutalmát. Debrecen, 1940. január hó. Hüttl Tivadar dr. egyetemi ny. r. tanár.