Magyar Imre - Petrányi Gyula: A belgyógyászat alapvonalai I.-II. (Budapest, 1949)
ELŐSZÓ Az orvostudomány mai specializálódó világában a belgyógyászat az, amelyik még leginkább megőrizte az általános orvostudomány jellegét. A legújabb fejlődés arra utal, hogy a belklinikák a szétágazó és sokszor egymástól elszakadt disciplinák bizonyos fokú szintézisének helyeivé válnak. Ennek persze az a következménye, hogy az igazi belgyógyásznak és a belgyógyászatot tanulónak sokkal többet kell tudnia az orvostudomány elméleti alapjairól és az egyes különvált szakmák ismereteiből, mint bármely más specialistának. A belgyógyászat anyaga ezáltal annyira megnő, hogy oktatása már ezért is komoly nehézségekbe ütközik. Az anatómiát, vagy pl. a nőgyógyászatot rendszeresen elő lehet adni úgy, hogy a hallgatók a tanulmányi idő alatt a gyakorló orvos számára szükséges ismereteket elsajátíthatják és a fontos kórformákkal megismerkedhetnek. Senki sem képzelheti azonban, hogy a belgyógyászatot ilyen rendszerességgel két-három év alatt elő lehessen adni. Az egyetemi oktatás, amelynek első és legfőbb célja az, hogy a közösség számára jó gyakorló orvosokat neveljen, úgy oldja meg ezt a nehézséget, hogy igyekszik a hallgatónak egyrészt az alapokat megadni, amelyekre majd mint kész orvos építhet — és ad neki egy módszert is, amelynek segítségével a gyakorlati életben majd képes lesz az alapismeretekre támaszkodva a mindennapi élet diagnosztikus és therápiás problémáit megoldani. Ez a módszer egy fajta gondolkozási mód, amelyben az intuitio és a logika úgy keveredik egymással, mint a kutató tudós és a nyomozó detektív munkájában. . " " E könyv szerzői, akik részt vettek klinikámon az orvostanhallgatók képzésében, ezeket az alapismereteket és ezt a gondolkozómódot igyekeztek írásba foglalni. Saját tapasztalatukból tudják, hogy mekkora az a tudásmennyiség, amelyre a hallgatónak és a kezdő orvosnak szüksége van. — Úgy érzem, hogy feladatukat jól oldották meg és azt hiszem, hogy „A belgyógyászat alapvonalai“ nagyban hozzá fog járulni annak a feladatnak a megoldásához, amelyet magunk elé tűztünk: a magyar orvosképzésnek az eddiginél magasabb nívóra emeléséhez. / % ' , DR. RUSZNYÁK ISTVÁN N /egyet. ny. r. tanár, * az I. sz. Belklinika igazgatója