Pápay József: A finnugor népek és nyelvek ismertetése - A magyar nyelvtudomány kézikönyve I. kötet, 4. füzet (Budapest, 1922)
± Vurfõiq A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY KÉZIKÖNYVE^II. 4. —^ A FINNUGOR NÉPEK ÉS NYELVEK ISMERTETÉSE. IRTA PÁPAY JÓZSEF. 1. Az összehasonlító nyelvtudomány kétségtelenül megállapította, hogy nyelvünk a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. Ezt régebben csád és finn néven emlegették. Budenz egyszerűen ugornak nevezte az egész nyelvcsaládot. Europaeus, Thomsen, Blomstedt, Munkácsi pedig finniagyarnak. Ma már a finnugor elnevezés állapodott meg. Ez a leghelyesebb, mert az ilyen összefoglaló elnevezésnek lehetőleg olyannak kell lennie, hogy az egész nyelvcsalád egyes tagjait magában foglalhassa, ilelen esetben a nyelvcsaládnak két főága van megnevezve, t. i. a finn és az ugor nyelvág. Ha a finn-magyar elnevezést fogadnánk el, úgy a vogult és az osztjákot kizárnánk, már pedig ez a kettő a magyarral együtt az ugor nyelvágba tartozik. Azok a népek, melyek ma finnugor nyelven beszélnek, Európában és Szibériának északnyugati részében laknak s a földrajzi elhelyezkedés szerint északnyugatról kelet felé haladva s a magyarokat legutoljani hagyva, így következnek egymás után: 1. lappok, 2. finnek, 3. mordvinok, 4. cseremiszek, 5. votjákok, 6. zürjének, 7. vogulok, 8. osztjákok és 9. magyarok. (Térképek: Petermanns Mitth. Ergänzungsbd. XII. 1878. Simony], A magyar nyelv.2) A magyarság tehát ezekkel a népekkel együtt valamikor nyelvközösségben élt. Igen valószínű, hogy már az együttélés korában az ú. n. finnugor alapnyelvben keletkeztek különböző nyelvjárások, s ezekből a nyelvjárásokból fejlődtek ki fokozatos szétválás után a ma ismeretes és a már kihalt finnugor nyelvek. Az alábbiakban a rokonnyelvű népeket és nyelveket fogjuk ismertetni. A M. NYELVTUD. KÉZIKÖNYVE. I. 4. 1