Antik Tanulmanyok 25. (1978)
1. szám - TANULMÁNYOK - Litván György: Ókortudomány és társadalomszemlélet a századforduló körül
1* όκο RTi idomány és társadalomszem i.fi let 3 pától, s a «megyei hatáskörhöz» szokott gondolkodásmód kínos zavarba fog kerülni, amikor majd szembekerül az euróai polgárosodás látkörével.4 A félig német származású és európai kitekintésű Schvarcz mindamellett szenvedélyes hazafi és meggyőződéses függetlenségi volt. Lapját lelkesen üdvözölte a párizsi emigrációból Irányi Dániel, amikor pedig az Új Korszak hasábjain, majd könyvalakban is nyilvánosságra hozta nagyszabású közoktatási reformjavaslatát, maga Kossuth intézett 1868 tavaszán hosszú, kiáltványnak is beillő nyílt levelet a szerzőhöz: «A haza független csak a demokrácia által lehet, a demokrácia hatalmassá csak a közművelődés által válhatik, a közművelődés kellő mérvbeni felemelése csak független hazában remélhető». Javasolta végül, hogy e három jelszóval — függetlenség, demokrácia, közművelődés — alakítsák meg itthon a «nemzeti demokrata pártot». Schvarcz társadalomszemléletének eszméje és eszménye: a demokrácia. Alapgondolata a következő volt: minden modern kultúrállam rendeltetése, hogy az emberi tőkét, azaz az összes szellemi, erkölcsi és anyagi erőket a lehető legjobban értékesítse. Erre egyedül a demokrácia képes. A demokrácia az ő szemében nemcsak jogállamot, hanem kultúrállamot is jelentett, s épp ez utóbbi minőségben csak mindinkább megközelíthető, de még sehol nem realizált eszményt. Ellentétben a korabeli magyar politikusok legtöbbjével, Schvarcz számára nem frázis volt a demokrácia, kritériumait nagyon komolyan vette. A választójogi törvényjavaslat 1872-es képviselőházi vitájában leszögezte: a 48-as választójog nem lehet kiindulási pont, az idő meghaladta, s azt követeli, hogy minden írni-olvasni tudó férfinek adják meg választójogot. Álláspontját és javaslatait 1879-ben «Államintézményeink és a kor igényei» című munkájában, ebben a jövő Magyarországáról szóló 500 oldalas vízióban — mint Hornyánszky nevezi — fejti ki részletesen. Hallgassunk bele a bevezetésbe : «Sem negyvennyolcadiki, sem újabb törvényhozásaink nem hozzák összhangba államintézményeinket a kor igényeivel. Amaz, az idő rövidsége miatt, nem vihette keresztül következetesen azon eszméket, melyeket jelszóul hangoztatott. Emezek a reform-munkálatokat oly szellemben folytatják, mely a haladás barátait megdöbbenti». Könyvében, mint írja, arra keresi a választ, hogyan oldjuk meg a történelmi fejlődésből adódó feladatokat. Válasza: «Állami függetlenség, demokrácia, közművelődés, közgazdászat: ezek azon nagy érdekek, melyeket államintézményeink reformjánál szem előtt tartanunk kell». S hangsúlyozza, hogy itt nem «fokozatos fejlesztésre» az eddigi mederben, hanem egy új irányra van szükség. «Adalék a magyar állampolgári társadalom egységes természetének elméletéhez» c. akadémiai előadásában (1888) ismét egyik legérzékenyebb pontján találta el a magyar szabadelvűséget. A nemesi rend jogi, ill. tényleges továbbéléséről volt szó. Schvarcz Gyula abból a ténymegállapításból indult ki, hogy a 48-as törvényhozás — szerinte csak idő hiányában, a forradalmi események által szorongatva — nem tisztázta a rendi tagozódással kapcsolatos álláspontot. Azóta is két hagyomány, két jogi álláspont létezik. Az egyik szerint 48-ban 1 Uj Korszak, 1865. június 25. 5 Uo. 1866. január 8. Nyílt levél a szerkesztőhöz.Uo. 1868. április 15.