Antik Tanulmanyok 30. (1983)
1. szám - TANULMÁNYOK - Borzsák István: A Nagy Sándor-hagyomány Magyarországon
BORZSÁK ISTVÁN A NAGY SÁNDOR-HAGYOMÁNY MAGYARORSZÁGON ! Előadásom tárgyát olyan témakörből vettem, amely évek óta foglalkoztat. A most bemutatandó részletek és gondolatmenetek esetleg alkalmasak lehetnek annak szemléltetésére, hogy a közismerten nemzetközi klasszika-filológia hivatott vagy képes-e nemzeti témák vállalására, illetőleg, hogy van-e szerepe, maradt-e tennivalója a huszadik század végének hazai társadalmában. Általánosságokkal és néhány korábbi eredmény összefoglalásával kezdem. Elgondolkoztató tény, de tény az, hogy az előadás címében szereplő Nagy Sándor-hagyomány majdnem azonos a világirodalomnak a Biblia után legelterjedtebb, megszámlálhatatlan nyelven és változatban olvasott művével, az ún. &&ηάοτ-regénnyel? Hiába óhajtotta a makedón világhódító, hogy mint ifjúi példaképének, Achilleusnak, neki is támadna Homérosa: a legrégibb és legjobb eposzköltő helyett csak hízelgő tucatpoéták és bérelt tollforgatók licitálgattak egymásra. Az egykorú olvasók a hihetetlen események láttán még hihetetlenebb szenzációkra éheztek, majd a diadochosok tusakodásának szenvedő tömegei elesettségükben megváltóra vártak. Közben — már a király életében rendkívüli folyamatnak lehetünk tanúi: akárhány esetben nehéz eldönteni, hogy a héroszi vagy isteni mintaképek — Héraklés, Dionysos — vonásai ruháztatnak-e át Alexandrosra, vagy — az emberi képzeletet felülmúló teljesítmények nyomán — fordítva: az illető héroszok tisztelete öregbedik a természetet is legyűrő kosmokratái jóvoltából. Ehhez járul a mindenkori politikai vagy erkölcsi megítélés ambivalenciája: ki-ki egyéni érdekeltsége, vérmérséklete vagy filozófiai hitvallása szerint látta a nagy makedón pályafutásában a héraklési «fáradalmak» (πόνοι και κίνδυνοι, labore* et pericula)'·' és egyáltalán a virtus jutalmát, vagy ellenkezőleg a józan mértéktől való bűnös elrugaszkodást, zsarnoki önkényt, világrészek, sőt világok feltárása helyett az emberi méltóság lábbal tiprását. Tetézik mindezt kezdettől fogva a különbkülönb dinasztikus érdekek, valamint a helyenként és koronként változóval- 1 Elhangzott 1983. január 24-én. 2V6. .7. Seibert: Alexander der Grosse. Darmstadt 1972. A legfrissebb áttekintés: H. van Thiel kiadásának (Leben und Taten Alexanders von Makedonien. Der griechische Alexanderroman nach der Handschrift L. Darmstadt 1974) bevezetésében (p. XXXII); válogatott irodalom a XLVII sk. lapon. 3V6. Borzsák I.: A Nagy Sándor-hagyomány terminológiájához. Ant. Tan. 27 (1980) 197 sk. 4 Fr. Kampers összefoglalása (Alexander d. Gr. und die Thee des Weltimperiums in Prophetie und Sage. Freiburg i. Br. 1901) már régen elavult; ugyanezt mondhatjuk Vom Werdegänge der abendländischen Kaisermystik c. (Leipzig — Berlin 1924) monográfiájáról is.