Antik Tanulmanyok 33. (1987-1988)

1. szám - TANULMÁNYOK - Mócsy András: A felkelő pannonok római műveltsége

MŐCSY ANDRÁS A FELKELŐ PANNONOK RÓMAI MŰVELTSÉGE Az i. sz. 6 —9. évek nagy pannon-dalmata felkelésének leírásában a szem­tanú Velleius Paterculus nem kevesebbet állít, mint hogy a római kultúra egész Pannonia minden lakójában mély gyökeret vert: tudtak már latinul, sőt írni is, ismerték a római disciplina-t és nem volt idegen tőlük a pallérozott gondolkodás sem. In omnibus autem Pannoniis non disciplinae tantummodo, sed linguae quoque notitia Romanae, plerisque etiam litterarum usus et familiaris animorum erat exercitatio (Veil. Par. II, 110, 5). Nem csoda, hogy ez a mondat még az ókori kultúrtörténet kutatóit is foglalkoztatta. Az ókori nevelésről írt nagyszerű könyvében Marton például úgy idézi, mint a gyors és mélyreható romanizáció hiteles bizonyítékát.­ A Dunavidék római kultúrájával jobban ismerős kutatókat tagadhatatlanul zavarba hozza ez a forráshely. Ha ez a mondat a késői császárkor egyik panegirikusában állna, bizonyára könnyeb­ben lehetne napirendre térni felette. Ha pl. Mamertinus a sirmiumi születésű Maximianus Herculius császárt dicsőítő beszédében 1­2 egy napszámos fiának­ isteni eredetéről, hazájáról pedig mint a népek úrnőjéről szónokolhatott, akkor helyénvalónak gondolhatnánk itt néhány szót a császár hazájának mélyen gyökerező rómaiságáról is. A császár neveltetéséről mégis csupán annyi hang­zik el, hogy az egy határtartomány harcias mindennapjaiban telt el.4 ugyanezt a környezetet egy másik későantik szerző a falusi és katonai élet nyomorú­ságának nevezte.5 Egy Herculius Augustus isteni eredetét éppúgy nem lehetett kétségbevonni, mint elhallgatni hazája valamiféle nagyszerűségét. De a köz­mondásosan fogyatékos humanitás­ú pannonok­ műveltségének dicsérete talán nevetséget váltott volna ki. Velleius állítása így válik problémává: nem a pan­­noniai császárok korából származik, hanem a császárkor elejéről, hitelét pedig az növeli, hogy szerzője a felkelés ellen felvonult római hadsereg tisztje, aki éveket töltött Pannóniában s pannoniai dolgokban annyira illetékesnek tar­totta magát, hogy a háború történetének megírását ígérte, (amit minden jel 1 Η. I. Marrou: Geschichte der Erziehung im klassischen Altertum. München 1957. 539. 2 Panegyrici Latini (ed. Baehrens) X, 2. 3 Epitome de Caesaribus 40, 10. 4 paneg. X, 2, 4. 5 Aur. Victor: Caes. 39, 26. 6 A. Mócsy: Pannonia and Upper Moesia. London 1974. 201. Különösen sok adat a 4. sz.-ból, pl. Aur. Victor Caes. 39,26; 40,17. Epit. 40,10. Amin. Marc. XXVIII, 1, 6; XXX, 7, 2 stb. egészen az aversai sírfeliraton olvasható önértékelésig: me hominem bar­barum, ncUum Pannunium . . . ignoscatis. G. Mancini: Iscrizione sepolcrale di Aversa. Casalbordino 1933. ’Veil. Pat. II, 115, 4.

Next