Antik Tanulmanyok 36. (1992)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Bécsy Tamás: A Poétika és a mai műnemelmélet

BÉCSY TAMÁS ez azért is furcsa, mert az irodalomtudomány régi sejtése, hogy a műalkotásokat végül is a forma teszi műalkotássá. Miként lehetne a formát jogaiba visszaállítani? Talán úgy, ha alaposan fordí­tunk a nézőponton, s az ismeretelméletit felváltjuk az ontológiai kiindulóponttal, s megnézzük, mit mond az ontológia a formáról. Ez vezetett el többek között Aristotelés Fizikájához illetve Metafizikájához­, vagyis a keletkezés, a létrejövés, az ontológiai genezis folyamatában funkcionáló négy okhoz. Ezek közül az egyik a forma, az eidos. Feltehetjük a kérdést: értelmezhető-e a Poétika akként, mint a tragédia aristotelési értelmű formaokának a rögzítése? A Metafizika V. Könyve szerint minden dolog kezdetből, elvből (arché) indul ki, és öt ily elv lehetséges. Aristotelés negyedikként említi a kezdetnek azon elvét, „amiből valami először lesz anélkül, hogy ez magában a keletkező dologban megvol­na, s ahonnan mozgása és változása természete szerint először elkezdődött. Ötöd­ször [ti. elv. B. T.] az, melynek akarata szerint mozognak a mozgók és változnak a változók”.­ Akármi bizonyul is formának vagy műnemnek, az első pillanatban is valószí­nűtlennek tűnik, hogy akár a mű egész világa, akár a műnem — mint keletkező dolgok — meglennének abban, amiből vagy ahonnan teremtődő mozgásuk és változásuk elkezdődött. Aristotelés az okot is elvnek nevezi. Pontosabban azon okokat, amelyek az ún. ontológiai genezisben funkcionálnak. „Az elv szó valamennyi jelentésében — írja az a közös, hogy azt az elsőt jelenti, amiből valami van vagy lesz vagy amiből megismerhető”.5 Az okok egyike a forma (eidos), „azaz a mibenlét fogalma és annak nemei”.6 A formának mint a szubsztancia belső lényegének „absztrakt ismerete a fogalom (ho logosz vagy hé­ruszia kata­tón lógón), amely ennélfogva a forma mibenlétét fejezi ki. (...) Benső, objektív mivoltánál fogva a forma energeia és entelecheia szemben a dünamisszal”.7 A Metafizika III. Könyvében olvashatjuk, hogy „minden egyedet a fogalmi meghatározás által ismerünk meg”; a VII. Könyvében pedig ezt: a fogalmi „megha­tározás a megkülönböztető jegyek, és pedig ha helyesen jártunk el, az utolsó megkülönböztetés alapján történő megjelölés”.­ Az itteni dolog, a tragédia fogalmi meghatározását a Poétika 6. részében adja meg: „A tragédia tehát nemes, befejezett, bizonyos nagysággal rendelkező cselekvésnek fűszerezett, a fűszerezettség egyes válfa­jait az egyes részekben külön-külön alkalmazó beszéddel való utánzása, nem elbeszélés útján, hanem úgy, hogy emberek cselekszenek, részvét és fájdalom útján vive végbe az ilyen fordulatoktól való megtisztulást”.­ A Metafizikában, az aporiák tárgyalása során olvashatjuk, hogy „Minden bizonyításnak ugyanis valamiféde valamin és valami felé kell haladnia”.10 Ami felé halad a bizonyítás, az a tragédia imént idézett fogalmi meghatározása. De miből indul ki és min halad idáig? A válaszhoz alapvetően felhasználjuk Gerald F. Else 4 Aristotelés: Metafizika. Ford. Halasy Nagy József. Budapest 1959, V 1013a. 5 Met. V 1013a. 8 Met. V 1013a. 7 A Metafizika idézett kiadásához csatolt „Aristotelési Műszótár” eidos címszava, i. m. 375. 8 Met. Ill 998b és VII 1038a. 9 Aristotelés: Poétika. A művet Ritoók Zsigmond készülő fordításában idézem. 10 Met. Ill 997a.

Next