Bölcseleti Közlemények 2. (1936)

Jánosi József: A bölcseleti megismerés határainak kérdése

A BÖLCSELETI MEGISMERÉS HATÁRAINAK KÉRDÉSE 3 az a kérdés : helyes és abszolút értékű, abszolút bizonyosságú-e az az eligazítás, melyet a filozófia nyújt akár közvetlenül, akár közvetve (mint a kinyilatkoztatás kifejtésének eszköze)? Ez a kérdés pedig önmagától veti fel a másikat: módjában van-e egyáltalán a filozófiá­nak, hogy ezt a sorsdöntő jelentőségű feladatát kielégítő, megbízható módon megoldja? Terjed-e annyira a filozófiai megismerés, hogy meg­bízható, sőt abszolút bizonyosságú és minden időkre érvényes felele­teket adjon ; úgy, hogy lehessen rá hivatkozni, sőt kötelességünk legyen tételei szerint életünket alakítani? Érthető, hogy mielőtt az ember ilyen sorsdöntő elhatározásra szánja magát, szeretné, ha a filozófia igazolná is ebbeli elhivatottságát, illetékességét. Íme, a tudományos és lélektani ok, amely a filozófiai megismerés határainak kérdését annyira aktuálissá teszi és napirenden tartja. * * * A probléma pontos megfogalmazása a következő : Lehetséges-e abszolút értékű és befejezett filozófiai rendszer, azaz lehetséges-e olyan emberi bölcselet, amely az egész létvalóságra vonatkozó utolsó és legvégső kérdésekre kimerítő, teljes és abszolút értékű feleleteket tud adni éspedig tudományos rendszerbe foglaltan? Ha pedig ez nem lehetséges, mi ennek az oka? Másrészről pedig, ha ilyen abszolút értékű teljes és befejezett filozófiai rendszer nem lehet­séges, meddig terjed az a határ, ameddig az emberi bölcselkedés eljuthat? * * * Első gondolatunk alighanem az lesz, hogy megkérdezzük a filo­zófia történetét, meddig jutott eddig a filozófia , mennyire sikerült a filozófiának eddig megvalósítania azt a célkitűzését, hogy a lét legvégső kérdéseire feleletet adjon? Rövid megfontolás után azonban be kell látnunk, hogy a filozófia történetéből nem kaphatunk feleletet problémánkra. Ha ugyanis ez a felelet negatív, vagyis azt mondja, hogy a filozófia eddig nem jutott el feltüntetett céljához, annak önmagában még nincs bizonyító ereje. Mert ami eddig nem sikerült, sikerülhet a jövőben. Nicolai Hartmann feltevése , hogy a filozófia eddigi története a gondolkodás gyermek­korának története, amelyet még csak ezután követ majd az ifjú- és a férfikor -- szintén nem cáfolható meg maradék nélkül, mert a jövőbe­látás senkinek sem adatott meg. Ha mégis először a filozófia történetéhez fordulunk felvilágosí­tásért, ezt csak abban a reményben tesszük, hogy az eddigi filozófiai folyamatban olyan jeleket, indiciumokat fedezhetünk fel, amelyek némi kiindulást vagy irányt mutathatnak a megoldás felé. * * *­­*

Next