Bölcseleti Közlemények 10. (1944)
Csertő György: A jogrend felépülése Szent Tamásnál
A JOGREND FELÉPÜLÉSE SZENT TAMÁSNÁL . Megkülönböztetünk tehát benne két függő viszonyt: az egyik az erkölcsi normára, a másik pedig a jogalanyra irányul. Az első által erkölcsössé, a másik által pedig jogossá, igazságossá lesz. Ha az első függő viszony adva van, akkor a másik sem hiányozhatik. Éz a tárgynak az erkölcsi normához való viszonya kívánja meg, hogy függő vonatkozásba kerüljön jogalanyával. S viszont ha ez megvan, akkor meg kell lenni a másiknak is. Ennélfogva, ha a tárgyi jog jogos, igazságos, akkor egyúttal mindig erkölcsileg is helyes. Ha a tárgyi jog morális és jogi jellegét összehasonlítjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a jogi jelleg konkrétebb meghatározást ad, mert az általános erkölcsi jellegen túl viszonyba állítja a tárgyat az alanyi jog morális képességével, teljesen hozzája méretezi. Az igazságosság követelménye szerint fölállítja a medium rei-t, amely egyúttal az erkölcstől megkívánt medium rationissá is lesz. Egyébként is a jogtörvény konkrétebb utasítást ad, mint az erkölcsi norma. Ez ugyanis az általánosabb utasítás mellett nagy helyet ad a személyi okosságnak is, míg a jogtörvény teljes tárgyiasságra törekszik s személyi elgondolást nem enged meg. A mondottakból következik, hogy puszta jog, ú. n. nudum ius nem létezik, mert az erkölcsi norma eleve jónak ítéli azt, amit a jogtörvény előír (feltételezzük, hogy a jogtörvény érvényes), megszegését pedig rossznak minősíti. A tárgyi jog, amennyiben erkölcsös, vonzza, tettre buzdítja, készteti a cselekvőt, mert értékesnek mutatkozik nemcsak az alanyi jogoknak, hanem a cselekvő személyeknek is. Aki megadja másnak azt, ami jogos, az magát is gazdagította, mert erkölcsileg jó cselekedetet hajtott végre. A tárgyi jog tehát, amennyiben erkölcsös, dinamikus erővel rendelkezik, biztosítja saját magát, vagyis törekszik annak birtokába jutni, akihez tartozik. Legjobb garancia arra, hogy idegen személyek is elismerjék, megvalósítsák. A megvalósulása így lesz közös érdekké: érdeke annak, akit megillet, de annak is, akinek tisztelnie kell. A jogrendnek van egy erőskorú védője : az államhatalom. Ez azonban sokszor nagyon nehézkes s csak a külső békét tudja biztosítani. Ennél még erősebb s ugyanakkor finomabb, a belső békét biztosító, sokkal személyesebb vonatkozású védője a jognak erkölcsi tartalma. Ez a jogrendnek belső őre, nélküle az államhatalom előbb-utóbb elbukik, reá támaszkodva viszont biztos békét és igazságosságot teremt a társadalom életében. Ez köti le a külső őr nyers kényszerre hajló vonzalmát s ellensúlyozza annak nem egyszer érzéketlen és nehézkes magatartását. Mondhatnánk azt is, hogy a jogrendnek van két dynamikus ereje, amely élteti, az egyik külső, a másik belső s ez utóbbi a jog erkölcsi tartalma. A tárgyi jog, amennyiben erkölcsös, a cselekvő személy értékeit növeli, erkölcsi, lelki gazdagságát fejleszti, a végső célhoz való beirányulását biztosítja, amennyiben azonban igazságos, a szociális szempontokat is