A Csanádmegyei Régészeti és Történelmi Társulat évkönyve 3. (1902)
Reizner János: Csanád vármegye határpere 1872/96-ban
Később a Maros mentén felállíttatott a rácz katonai határőrség. Apátfalva, Csanád, Nagylak, Sajtény helységek ekkor katonai igazgatás alá kerültek s ez alatt is maradtak, míg nem az 1741. év XVIII. t.-cz. rendeletéből a marosi és tiszai határőrség feloszlatva nem lett. Csanád vármegye tehát jó ideig kamarai és katonai idegen kormányzás alatt állt. Az 1710-ik évben Csanádi püspökké kinevezett gróf Nádasdy László egyúttal a Csanádi főispáni czímet is viselte ugyan, de jobbadán Győrött lakott s egyházmegyei székhelyén — Szegeden — is csak rövidebb időszakokban tartózkodott. A vármegye ügyeinek pedig még kevesebb időt szentelhetett. Az 1715. évi 92. t.-cz. végre elrendelte, hogy Csanád megye az ország közterhei viselése tekintetéből is az országhoz visszakebleztessék, a bizonytalan megyei határok küldöttségek útján megvizsgáltassanak és megállapíttassanak. Ez a törvény azonban egyelőre végrehajtva nem lett, mert az 1723. évi XX. t.-cz., de még az 1729. évi VII. t.-cz. is a végrehajtást sürgeti. Mindazáltal még gróf Nádasdy László főispánsága alatt Csanád vármegye határai küldöttségileg megállapíttattak s az önkormányzat, a megyei jogszolgáltatás, adóztatás, közigazgatás és rendészet szerényebb nyilvánulásokban feléledt. A főispán által kinevezett «plenipotentiarius» igazgatta ekkor a vármegyét. 1731-ik évi ápril 7-én tartatott az első rendszeres közgyűlés, amelyen a többi közt a szentmiklósi és perjámosi plébánosok is részt vettek, és 1738-ik évi ápril 21-én volt