Vasi Szemle 1963 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Belák Sándor: Az őrségi táj mezőgazdaságának múltja és jövője

elmaradott gazdálkodási mód. Ebben látják fő okát annak, hogy itt nem tudott olyan virágzó mezőgazdasági kultúra kifejlődni, mint hazánk más vidékein. Dömötör szerint (1957): „Az őrségi táj minden vonatkozásban hazánk leg­szegényebb vidékei közé tartozik. Nem az itt élő ember az oka annak, hanem a föld. Agyagos talajú földek sora, sovány rétek tömege, primitív kertkultúra, csenevész gyümölcsfák jellemzik az itteni gazdálkodás korlátait, szegénységének határait.” — Gönczi (1914): „A táj legnagyobb részét sárgásvöröses agyagos talaj borítja. Kötött agyagáról hírhedt az Őrség. Ha ez teleissza magát vízzel — márpedig csapadék van bőven —, járhatatlan, igazi vendégmarasztaló sárrá alakul.” — Kogutowitz (1936): „Az őrségi gazda földje sovány, kilúgozott, mészszegény agyag. A vizes agyagtalajokon bakhátas szántást alkalmaznak, ami nagyon megnehezíti a gazdálkodást és az itteni emberek megélhetését.” A talajviszonyok okozták, hogy már a feudalizmus korában, 1848 előtt is elmaradott volt a vidék gazdálkodása. Emellett állandó lett a politikai bizony­talanság. A fő megélhetési forrást az állattenyésztés biztosította, amely a kezdet­leges nomád pásztorkodás formájában alakult ki. Ilyen módon hasznosították a jelentős kiterjedésű legelőket. A szabadságharc, majd a kiegyezés után (1867) gazdaságilag némi javulás következett be. A feudális jobbágyviszonyok helyett kapitalista jellegű paraszti gazdaságok alakultak ki, amelyek a lakosság megélhetését elsősorban az erdő hasznosításából biztosították. A kapitalista, tőkés nagyüzemi mezőgazdasági vállalkozás nem látszott itt célravezetőnek. Mindössze néhány nagyobb kiterje­désű erdőgazdaság alakult, amelyekben a szántóföldi mezőgazdasági termelés csak mellékes kérdés volt. A földbirtokosok is haszonbérletként hasznosították birtokukat. A paraszti gazdaságok elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak, amelynek a múlt század végén, egészen az első világháborúig nyugat felé igen jó értékesítési lehetőségei voltak. Ezért ez időben javult az itt lakók gazdasági helyzete. Az első világháború után — az 1920-as években — ismét rosszabbodtak a gazdasági viszonyok. A táj községeinek egy részét — a vend községeket — Jugoszláviához csatolták, a német ajkúakat Ausztriához. Az országhatár dél és nyugat felé egyaránt elszakította ezt a tájat eddigi piacaitól. A közlekedési vi­szonyok is rosszabbodtak, mivel a főutak és az egyetlen vasútvonal is a határ túlsó részére estek. Kelet — vagyis az ország belseje felé semmi összeköttetése, kapcsolata sem volt a tájnak. Ezeket újonnan kellett kiépíteni és biztosítani. Az országot kormányzó szerveknek azonban nem volt érdeke segíteni az itteni gazdálkodók helyzetén. Ipari létesítményeket sem telepítettek a tájon, így politikailag és gazdaságilag egyaránt nagyfokú elmaradottság volt rá általá­nosságban jellemző. Ha a fa kitermelése nem jelentett volna munkalehetőséget, vagy annak értékesítése nem jelentett volna jövedelmet, az itt lakóknak még a szűkös meg­élhetése sem lett volna biztosítva. A fát viszonylag jól tudták eladni, és ennek árából tartották fenn magukat. A mezőgazdasági termelés még ekkor is nagyon elmaradott volt. Megjelent az egyke, különösen a 20—30 kat. hold birtokkal rendelkező parasztcsaládokban volt általános, amelyek igyekeztek védekezni gaz­daságaik elaprózódása ellen (Mészöly, 1917). A gazdálkodási viszonyok a felszabadulás után sem sokat javultak. Föld­reform csak a táj egy részén volt, ahol néhány középbirtok került felosztásra. A jugoszláv és osztrák határövezetben — különösen az 1948-as évek után — nagyon romlott a gazdasági helyzet. A kitelepítések miatt sok falu elnéptele­nedett, a földek jelentős része gazda nélkül maradt. A kiéleződött nemzetközi helyzet miatt az itteni politikai viszonyok nagyon bizonytalanok voltak, és az általános feszültség igen károsan befolyásolta a határövezetben lakók megél­hetését, gazdasági feltételeit. Ezért a termelési színvonal nem emelkedett. Ezen évek politikai bizonytalansága rányomta bélyegét a táj egész mezőgazdasági .

Next