Vasi Szemle 1968 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1968 / 1. szám - Vass György: Sárvár huszonkét éve

VASS GYÖRGY: SÁRVÁR 22 ÉVE Sárvár a magyar történelem szempontjából az ország nevezetes települései közé tartozik, amely hadtörténeti és kultúrtörténeti tényezőivel hosszú időn át játszott jelentős szerepet, s mint hajdani mezőváros, oppidum, e történelmi je­lentőségét elsősorban annak a N­á­d­a­s­d­y-cs­a­l­á­d­n­a­k köszönhette, amelynek egyes képviselői az ország életében betöltött szerepüknél, birtokaiknál és vagyonuk­nál fogva a feudalizmus korában ezt a szerepet megfelelően biztosíthatták. Mint annyi feudális kori oppidumnak, Sárvárnak sorsát is elsősorban a gazdaságpolitikai tényezők határozták meg 1848 után. A kétségtelen kiváltsá­gokkal rendelkező oppidum előrehaladását vagy visszamaradását elsősorban az döntötte el, hogy a gyorsan polgárosodó nyugati országrészben az ipari és ke­reskedelmi fejlődésben, a tőke felhalmozásában, a bank- és hitelélet növelésé­ben milyen ügyeskedéssel tudott felszínre jutni, mennyiben tudott gazdasági, kereskedelmi csomóponttá válni az új termelési formák közt, a vasút mennyire kapcsolta be az új élet vérkeringésébe, ennek folytán mennyire nőtt lakossága, mennyire városiiasodott, korszerűsödött, modernizálódott. Nézzük, mit mondanak minderről az elmúlt század statisztikai adatai! Sárvár, amely 1787-ben a Genovai Köztársaság birtokaként szerepel II. Jó­zsef összeírásaiban, 185 házból áll, 213 család lakja, 969 fő a jogi népessége, 23 nemes és 95 polgár, valamint 80 polgár- és parasztörökös teszi ki a benne élők zömét, de az elszegényedésre utal az 53 fő zsellér, akik az uradalom szolgái és nincs semmijük.­ Mindez azt bizonyítja, hogy Sárvár a XVIII. század végén a kisebb oppidumok sorába tartozik, a település mintegy 10—15, a me­gyei oppidumok sorában lélekszám szempontjából, körülbelül akkora mind­össze, mint Vép.­ A növekedés a kapitalizmus korában a megye iparilag fejlődő települései­hez viszonyítva igen lassú ütemű, amit az magyaráz, hogy a községben levő szétterpeszkedő feudális nagybirtokok nem engedik meg a tőkebehatolást, nem teszik lehetővé a földszerzést, s mindezt az alábbi adatsor értelemszerűen iga­zolja. Sárvár lakossága A táblázat világosan utal rá, hogy a korai kapitalizmus korában (1867— 1900) Sárváron annak ellenére nem történik különösebb fejlődés, hogy a Győr— Graz vasútvonal 1871-ben rajta keresztül épül meg, nem történhetik, mert 1846: 1673 fő3 1920: 9951 fő 1869: 2086 fő4 1930: 9334 fő 1900: 1910: 3165 fő 7062 fő 1941: 11678 fő 3

Next