Vasi Szemle 1972 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám - NAPJAINK - Takács Ferenc: Vas megye településfejlesztési terve
1006/1971 (Ill. 16.) számú és a területi tervezés és tervek rendszeréről szóló 2006/1971. (III. 17.) számú kormányhatározatok azokból az alapelvekből indultak ki, amelyek szerint a területfejlesztés legfontosabb társadalompolitikai célkitűzései: - biztosítani a népgazdaság és az egyes területek erőforrásainak hatékony hasznosítását, a településhálózat alkalmassá tételét arra, hogy a korábbinál magasabb életszínvonalat és kedvezőbb életkörülményeket biztosítson; a területek foglalkoztatottsági, termelékenységi, valamint a települések ellátottsági színvonalának közelítésével mérsékelje az egyes területek népességének anyagiés kulturális színvonalában meglevőkülönbségeket. Az országos településhálózatfejlesztési koncepció a célok elérésének egyik legfontosabb műszaki-gazdasági eszköze, ugyanis az a szerepe, hogy olyan településhálózat - vagyis a különböző nagyságú, funkciójú településeknek a társadalmi-gazdasági kapcsolatokon keresztül kialakult összefüggő, organikus rendszere - kialakításának kereteit adja meg, amely az említett célok elérését a leghatékonyabban szolgálja.Ennek érdekében a társadalmi-gazdasági kapcsolatokat jelentő, a települések által gyakorolt funkciókat szintek szerint rendszerezve, hierarchikus településrendszert állapít meg. A hierarchia vagy szerepkör szerinti fokozatokra felépülő településrendszer a falutól, vagyis csak a saját lakosság helyben kielégítendő, mindennapi igényeit ellátó településtől, az alsó fokú, középfokú,felsőfokú központok - országosan egyenletesen elhelyezkedő és kialakítandó - rendszerén keresztül az országos központig tart. Az alsó fokú központoknak kell ellátniuk vonzáskörzetükre - általában 3-6 ezer főre - kiterjedően a gazdasági, igazgatási, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi stb. szervező-irányító, szolgáltató, ellátó funkciókat. A középfokú központok a megyénél kisebb területrészt felölelő vonzáskörzetük - általában 50-120 ezer fő - számára biztosítják a középszintű, előbbivel azonos funkciók ellátását, például teljes értékű középiskolai hálózat, kórház, magasrendű szolgáltató és kereskedelmi intézményhálózat, az adottságoknak megfelelő nagyságrendű ipari munkahely, az ellátás különböző ágaiban foglalkoztatottak magas aránya stb. A felsőfokú központok olyan nagyságrendűek, hogy legalább megyényi területen ellátják az összes felsőszintű gazdasági, igazgatási, művelődési-oktatási, szociális-egészségügyi, kereskedelmi stb. szervező-irányító, szolgáltató funkciókat és egymással való munkamegosztásban több megyére kiterjedő funkciókat is. Saját népességüknek - hogy feladataikat elláthassák - a koncepció távlatában, vagyis az ezredforduló körül 80- 150 ezernek kell lenni, míg vonzáskörzetük összes larcosszáma a sajátjukkal együtt 400—600 ezer fő. A fokozatokon belül - az ésszerű települési hálózatfejlesztés és az egyes települések adottságainak jó kihasználása érdekében - adódnak olyan lehetőségek, hogy egyes települések más településekkel munkamegosztásiban, kiemelt színvonalon vagy részlegesen látnak el központi szerepkört. Így alakulnak ki a - mondhatni úgy is - társközponti szerepkört betöltő részleges felsőfokú, részleges középfokú, kiemelt alsó fokú és részleges alsó fokú központok. A regionális tervezés szükségszerűségét jelző bevezető gondolatokhoz visszatérve, megyénkre vonatkozóan is láttuk már évekkel ezelőtt, hogy bármilyen nagy eredményeket értünk is el — jó néhány beruházásunk, s különösen községeink fejlesztését szolgáló létesítményeink némelyike, nem tudta teljesértékűen betölteni rendeltetését, vagy azért, mert kapacitása, befogadóképessége nem felelt meg az igényeknek, vagy azért, mert elhelyezése, telepítési helye miatt nem tudott akkora vonzóerőt gyakorolni környezetére, amekkorára a létesítmény önmagában lehetőséget adott. Röviden szólva: hatékonyságuk nem volt megfelelő, s vagy kihasználatlanok maradtak, vagy a másik