Vasi Szemle 1973 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1973 / 1. szám - NAPJAINK - Ágoston Ottó: Az iparvállalatok, gyáregységek belső mechanizmusának helyzete és korszerűsítési feladatai

E munka lényeges elemeiként kell megemlíteni, hogy vállalataink általában átte­kintették a belső mechanizmus két legfontosabb területét,­­a vezetés szervezettségét és az üzem- és munkaszervezést. Törekedtek a vállalati makro- és mikromechanizmusok összhangjának biztosítására, a szükséges csatlakozási felületek helyes kimunkálására, a döntési szintek decentralizálására, egyértelműbbé tételére. Ennek során olyan automa­tizmusokat igyekeztek kialakítani, melyek helyes működése feltételezi a legfontosabb­nak ítélt témáikkal való rendszeres foglalkozást. A belső mechanizmus egyes elemeinek decentralizált pályára terelése eredményezi azt is, hogy korszerűsítésével - az igazgató egyszemélyi felelősségének érintetlenül hagyása mellett - nemcsak a vállalatok vezetői foglalkoznak, ebben helyt kap a munkások, alsó- és középvezetők véleménye is, mint­egy előfeltételeként annak, hogy az „széles mozgalommá váljék”. Ezáltal létrejönnek azok a feltételek, melye­k között gazdasági életünk e lényeges területének társadalomra gyakorolt hatásai is fokozhatók, például a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek ösz­­szeegyeztetése, az üzemi demokrácia teljesebb kibontakoztatása, érvényesülése, a veze­tők, szakemberek, munkások alkotó együttműködése. ,­­A vállalati, üzemi belső irányítási rendszer korszerűsítésében ott volt a legna­gyobb előrehaladás, ahol a kényszerítő körülmények a legjobban hatottak. Ilyenek vol­tak: a piaci igények gyakori és gyors változása, a­­bevezetésre került tudományos és technikai eredmények, a közgazdasági környezet, a forgóeszköz-ellátottság stb. A vál­lalatok egy kisebb része még nem jutott, vagy napjainkban jut csak el odáig, hogy a belső mechanizmus korszerűsítésével érdemben kezdjen foglalkozni. A helyzet bonyolultsága miatt várható, hogy a vállalati belső mechanizmus ja­vításával foglalkozó határozatok jelentős erőfeszítések árán és összeütközések során valósulnak meg. Ezért fontos, hogy a párt és az állami szervek, a szakszervezetek meg­adják e munkához a progresszív erőknek a szükséges támogatást,­­segítséget. A témával való foglalkozás folyamatosságot követel, de­­nem eredményezheti azt, hogy a szervezések és átszervezések divattá válva hátráltassák a termelőmunka folya­matát. A tendenciák állandó figyelemmel kísérése, pontos elemzése és tárolása, a fel­vetődő lehetőségek­­legkedvezőbbiikének kiválasztása a feltétele annak, hogy eseten­ként átfogóan értékelésre kerülhessen a vállalati belső mechanizmus egész probléma­köre, különösen­­annak két legfontosabb területe: a vezetés szervezettsége és az üzem- és munkaszervezés. A továbbiakban - a teljesség­­igénye nélkül - e két témával kívánok foglalkozni, összegezve­­a megye párt-, társadalmi, állami­­szervei által végzett széles körű vizsgála­tok tapasztalatait,­­melyek alapját képezték portunk­­megyei bizottsága állásfoglalásának. I. A vezetés szervezettsége a vállalati belső mechanizmus jó érvényesülésének mintegy meghatározója. Ez oly­an­­erőt képvisel, mely­­megfelelő­­esetben serkentőleg hat­­az üzemi kollektíva­­egészére, más esetben a­­saját munkával­­szembeni igénytelenséget, a „csodavárás”­­szemléletét konzerválhatja. Megyénkben a vállalati vezetés­­szervezettsége -az állandó formálás, korszerűsödés folyamatában van. Mélységét tekintve megállapítható:­­ Legeredményesebben a minisztériumi felügyelet alatt működő vállalatoknál folyt és folyik ez a munka,­­itt közelítették­­meg leginkább a szervezéstudomány, a vezetéselmélet által ajánlott módszereket. Ez­­a jobb személyi feltételeken túl, a szervezettség lehetőségét jobban biztosító objektív körülményeikkel is indokol­ható.­­ Szerényebb, vagy gyakran egészen­­kezdeti eredményeikről számolhatunk be a kisvállalatok többségénél. Ez visszavezethető a szubjektív körülményeken túl

Next