Vasi Szemle 1974 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1974 / 1. szám - NAPJAINK - Szalay László: Korszerűsítési törekvések a népművelő- és könyvtárosképzésben Szombathelyen

— A kapcsolódó két szak (népművelés, könyvtár) főképp az ismeretek közvetíté­sére készített fel, hiányzott egy, a népművelésben is hasznosítható tudományág ismeret­­anyagában való elmélyedés lehetősége. — A hallgatók túlnyomó többsége­­ a felvételi rendszer egyoldalúan humán köve­telményei, valamint a képzés programjának egyoldalúsága, egy természettudományos diszciplínában való elmélyedés hiánya miatt - humán beállítottságú maradt. Nem tudta kellőképpen szolgálni a természettudományos gondolkodás fejlesztését. Mindennek leg­inkább a természettudományok és a technika iránt érdeklődést mutató ifjúság látta ká­rát, az a korosztály, amelyre a közművelődésben legmagasabb százalékos részvétele miatt is a legnagyobb figyelem fordítandó.­­ A könyvtári szolgálatot ellátóik nem rendelkeztek valamely reál vagy humán szakterületen a korszerű információs, dokumentációs követelményeknek megfelelő szak­ismeretekkel.­­ Beigazolódott a gyakorlatban, hogy a népművelői, illetve könyvtárosi munka­körök nem azonos személyiségjegyekkel rendelkező szakembereket kívánnak meg.­­ Jóllehet a hallgatók a pedagógusképző intézményben nyertek diplomát, pedagó­giai felkészítésük köre leszűkült, s általában a kelleténél kevesebb idő jutott a peda­gógiai stúdiumra. - Nem vált vitathatatlanná a végzettek felnőttpedagógus volta, s ez­­megnehezí­tette befogadásukat a pedagógustársadalomba. Gyakran épp velük kerültek konflik­tusba, s ez csökkentette munkájuk effektivitását, társadalmi tekintélyüket. Egy-két ki­vételtől eltekintve nem tartoztak pedagógus közösségekbe, tisztázatlanabb volt tovább­képzésük is.­­ A népművelésben részes más értelmiségiekkel, szakmai ismereteik egyoldalú volta és diplomájuk­­státusának rendezetlensége miatt nem tudtak egyenrangú partner­ként fellépni.­­ A közművelődés gyakorlata az­­elmúlt évtized során olyan ütemű fejlődést tanú­sított - tartalma mélyült,­­személyi állománya megsokszorozódott­­, amellyel a maga idején korszerűnek indult képzés­­nem tudott­­minden­­téren lépést tartani. Különös prob­lémát jelentett, hogy a közművelődés megnövekedett létszámigényét nem­­tudta mara­déktalanul biztosítani. Mindezek arra késztették a Szombathelyi Tanítóképző Intézet Igazgatóságát és Népművelési Szakcsoportját,­­hogy munkálja ki és a Művelődésügyi Minisztériumnak terjessze elő a közművelődési szakemberek képzésének korszerűsített tervét. Elképzelé­seinket, törekvéseinket vitára­­bocsátottuk­­a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógus­képző Osztálya mellett működő Népművelő-Könyvtáros Szakbizottságban, a közmű­velődési tárgyakat oktatók 1972.­­évi nyári­­tanfolyamán, valamint 1973-ban a szovjet­magyar népművelőképzés főbb tapasztalatait feldolgozó, az említett két ország által ren­dezett tudományos ülésszakon. A fenti fórumok­­a művelődési­­folyamatok egysége érdekében kifejtett törekvé­seinket pozitívan értékelték. Kísérletek a főiskolai népművelő-, illetve könyvtárosképzés megteremtésére (iksz-től) Az említett negatívumok felszámolása érdekében 1972-ben a Művelődésügyi Minisz­térium 35 800/1972. sz. rendel­ete­­alapján Szombathelyen megindulhatott­­a főiskolai népművelő-, illetve könyvtáros­képzés kísérleti jelleggel. Létrejöttének­­indokait és körül­ményeit érdemes részletesebben elemeznünk: a) Az MSZMP Központi Bizottsága 1972 novemberi ülésén az oktatás minden fo­kán (így a felsőoktatásban i­s) feladatul tűzte ki a korszerűsítést. Állást foglalt abban

Next