Vasi Szemle 1982 (36. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - NAPJAINK - Hantó Sándorné: A lakosság energiafelhasználása Vas megyében, 1970-1980

HANTÓ SÁNDORNÉ A lakosság energiafelhasználása Vas megyében, 1970-1980 Az 1970-es évtizedet az energiaigények és az energiafogyasztás nagymértékű növeke­dése jellemezte. Az életszínvonal emelkedésével, az urbanizált életmód széles körű elterjedésével nemcsak a lakosság energiafelhasználása nőtt gyors ütemben, hanem struktúrája is lényegesen megváltozott. A szilárd tüzelőanyagok kivételével valameny­­nyi energiahordozó felhasználása többszörösére, együttesen pedig mintegy 84%-kal emelkedett. A háztartások energiafogyasztásának növekedése még az 1976-1978. évek­ben is gyors ütemű volt, ezt követően a növekedés üteme már mérséklődött, egyes energiaféleségek felhasználása pedig csökkent. A népgazdaság közvetlen energiafel­használásából a lakosság több mint egynegyeddel részesedik. Az energiatakarékosság érdekében hozott határozatok végrehajtása, valamint a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítása megköveteli a háztartások energiafelhasználásának megismerését, ezen keresztül a felhasználás befolyásolását, ütemének mérséklését, illetve struktúrájának célszerű, gazdaságos átalakítását. A lakossági energiaigény növekedésének összetevői A lakosság energiafelhasználásának alakulását alapvetően három tényező befolyásolta: - a lakásviszonyok javulása - a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának növekedése - a motorizáció széles körű elterjedése. A háztartások energiafelhasználásának növekedéséhez jelentős mértékben­ hozzá­járult a lakásviszonyok kedvező változása. A megye lakásállománya az 1980. évi népszámláláskor 91 300 volt, 11 xpp-zal (14%-kal) több, mint 1970. január 1-én. A la­kásállomány számszerű emelkedése - az országoshoz hasonlóan - megyénkben is az elmúlt évtizedben volt a legnagyobb mértékű a felszabadulás óta. A lakások száma a városokban emelkedett a legintenzívebben (34%-kal), a községekben az állománynö­vekedés még az egy százalékot sem érte el, ugyanis az új építkezések döntően az avu­lás következtében megszűnt lakásokat pótolták, nem jelentettek szaporulatot, de szín­vonalasabb életkörülményeket biztosítottak. A lakásállomány gyarapodása az 1970-1979. években jóval meghaladta a népes­ség számának növekedését. Ebből adódóan számottevően javult a laksűrűség: a 100 lakott lakásra jutó lakók száma 31 fővel - 316-ra - csökkent A lakásállományt lénye- Napjaink 1

Next