Vasi Szemle 1984 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - KÖSZÖNTJÜK ÚJ VÁROSUNKAT, SZENTGOTTHÁRDOT - Németh Károly: Németh Károly városavató beszéde
Tisztelt Nagygyűlés! ! Alkotmányunk jól kifejezi a több mint ezeréves magyar állam és társadalom történelmi folyamatosságát, forradalmi változásait, megtestesíti a magyar nép hatalmát. A valóságnak megfelelően rögzíti és tanúsítja, hogy a mi életünkben sok harc, nagy munka, egy új honfoglalás eredményeként létrejött a szocializmus és a magyar államiság egysége. Ma a haza és a jog fogalma egyet jelent népünk számára. Alkotmányunk kifejezi azt a történelmi jelentőségű változást, hogy társadalmunk vezető ereje a munkásosztály, amely a hatalmat a termelőszövetkezeti parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. Az alkotmány ünnepe jó alkalom arra, hogy demonstráljuk a nemzeti összefogást, amely a szocialista célok jegyében összefűzi társadalmunk osztályait , rétegeit, a párttagokat és a pártonkívülieket, az ateistákat és a vallásos világnézetű embereket, a magyarokat és a hazánkban élő nemzetiségieket. A Magyar Népköztársaság közös hazánk, együtt építjük, óvjuk és gazdagítjuk. Honfitársaim! A mai naptól eggyel több város szerepel hazánk térképén. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a lakosság előzetes egyetértése alapján elrendelte a Vas megyéhez tartozó Farkasfa, Jakabháza, Máriaújfalu, Rábafüzes, Rábatótfalu községek és Szentgotthárd nagyközség egyesítését, az alapításának 800. évfordulóját ünneplő Szentgotthárd várossá nyilvánítását. Ebből az alkalomból kifejezem a Központi Bizottság és a kormány elismerését mindazoknak a dolgozóknak, a helyi és a megyei szervek vezetőinek, munkatársainak, akik szorgos munkájukkal megteremtették a várossá alakulás feltételeit. Hosszú út vezetett a mai örömteli eseményhez, ahhoz, hogy ez a nagy múltú, sok vihart megélt település városi rangra emelkedjék. A hazánk nyugati határát védő Szent-gotthárd az évszázadok során nemegyszer került be nemzeti történelmünkbe. Lakói otthonaikat oltalmazva, önfeláldozóan küzdöttek hazánk függetlenségéért, szabadságáért. Minden iskolás gyermek tanul arról, hogy a törökökkel vívott 1664-es szentgotthárdi csata jelentősen beleszólt az ország történelmének alakulásába. Az itt élő emberek képesek voltak arra is, hogy amikor Szentgotthárdot a tűzvész vagy a harcok pusztították, mindig újjáépítsék hajlékaikat. A település a századforduló idején ipari jellegűvé vált, itt összpontosult a megye munkásságának csaknem 40 százaléka. Az itteni felszabadulás előtti komor munkáséletről írta Boldizsár Iván a Reggel című lap 1936. június 30-i számában a többi között: „Egy rábakethelyi parasztasszony kilépett házának ajtaján, és összeesett. Délután fél öt óra volt. Munkába indult: a rábakethelyi asszonyoknak ilyenkor van reggel. Ma csak egyet tudott lépni az országút felé, Szentgotthárd felé... ’Hamar meghalnak’ - mondják végig a faluban, ha a selyemgyári munkásnőkről esik szó ... Minden második héten délután hatkor kezdődik a munka és reggel öt óráig tart... Az éjszakai munkásoknak nem adnak szünetet... Az ember..., mikor a tizenegy órás szakadatlan éjszakai munkáról és a krumplireggelikről, krumpliebédekről, krumplivacsorákról hall, lehajtja a fejét.. Igazi változást Szentgotthárd életében is a felszabadulás, dinamikus fejlődést pedig az utóbbi negyedszázad hozott. A lakosság száma növekedett, a gyárak bővültek, egyre több munkáskezet igényeltek, s a változásokkal együtt Szentgotthárd jelentősen kiterjesztette vonzását a környezetében levő községek egész sorára. Fontos szerepet tött be mindennapos életükben. A lakosság, a helyi szervek tudatosan készültek arra, hogy településüket várossá fejlesszék. Korszerű úthálózatot teremtettek, megújult és gyarapodott a lakásállomány, városi színvonalon oldották meg a vezetékes vízellátást, a csatornázást. A központ