Vasi Szemle 1985 (39. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám - ELMÉLETI ÜLÉSSZAK FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓJÁRA - Rácz János: Vas megye négyévtizedes társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésének főbb jellemzői

RÁ­CZ JÁNOS Vas megye négy évtizedes társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésének főbb jellemzői 1945. április 4-e korszakot zárt le népünk történetében: a levert forradalmak, a siker­telen szabadságharcok, a huszonöt éves ellenforradalmi népelnyomás korszakát. A tár­sadalmi haladás új lehetőségei tárultak fel az igaz ügyért tenni kész tömegek előtt. Né­pünk visszanyerte függetlenségét, és kezébe vette sorsának irányítását. E bonyolult fel­adat megoldásakor meg kellett küzdeni népünk külső és belső ellenségeivel, az elma­radottsággal, gyengeségeinkkel, hibáinkkal is. E négy évtized jelentősebb átalakulást, nagyobb fejlődést hozott, mint korábbi történelmünk bármelyik százada; nemzeti tör­ténelmünk alapvető kérdéseire adott végérvényes választ. I. Egy terület, egy megye élete, előrehaladásának lehetőségei szorosan kötődnek az or­szág helyzetének alakulásához, a kibontakozó vagy lezáruló folyamatokhoz. Az általá­nos tendenciák azonban konkrét, sajátos körülmények között érvényesülnek. Ezért az elmúlt négy évtizedben megtett út értékelésénél, elemzésénél figyelembe kell vennünk megyénk legújabb kori történelmének sajátosságait, valamint az 1944-1945-ös évek né­hány, a megye helyzetéből adódó vonásait. A társadalmi, gazdasági és kulturális fej­lődésünk vizsgálatakor nem tekinthetünk el az induló bázis rövid jellemzésétől sem. Mindezekkel kapcsolatosan a következőkre utalunk: 1. A felszabadulás előtti évtizedekben Vas megye gazdasága, társadalmának osz­tály- és rétegszerkezete elmaradott viszonyokat jelentettek. A feudál-kapitalista társa­dalom ellentmondásai, a feudális maradványok súlyosabban érintették, mint az ipari­lag fejlettebb megyéket: nyersanyag- és energiaszegénysége miatt ugyanis kimaradt a századforduló időszakának - a bányászatot, a kohászatot és az energiatermelést szol­gáló - iparfejlesztéséből. Bár a tőkés iparosítás korában néhány iparág - könnyűipar, gépipar - meghonosodott ugyan, de az első világháborút követően a fejlődés megtor­pant, a meglévő kisüzemek tőkehiány miatt számottevő fejlődésre képtelenek voltak. Jellemző, hogy 1900 és 1935 között a megyében lévő munkáslétszám 3400-3500 körül alakult, csupán a háborús konjunktúra emelte az 1940-es években öt-hatezer főre. A megye összes keresőinek - a magánkisiparosokkal együtt -18 százaléka dolgozott az iparban és az építőiparban. Mintegy 20 ezer agrárproletár tengette életét a világi és egyházi nagybirtokokon.­ Vas megye a felszabadulás előtt elmaradott agrár jellegű te­rület volt, az összes keresők közel 70 százaléka a mezőgazdaságból élt. A birtokviszo­nyokat a feudális tagoltság jellemezte: a birtokosok közel 68 százalékának tulajdoná­ban az összes terület nem egészen 10 százaléka volt, míg a birtokosok 1 százaléka ren­delkezett a földek 41 százalékával.2­­­2. A megye gazdaságának jellegéből, szociális szerkezetének egyoldalúságából, a paraszti, kispolgári rétegek túlsúlyából következett, hogy a forradalmi munkásmozga­lom a felszabadulás előtt nem épülhetett szélesebb tömegbázisra. Ez a tény az 1945- 1948-as időszak osztályharcaiban, politikai küzdelmeiben is szerepet játszott: nehezebb körülmények között tudott utat törni a marxizmus, a szocializmus eszméje. Ez jutott

Next