Vasi Szemle 1988 (42. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 1. szám - NAPJAINK - Bors Zoltán: Vas megye településszerkezetéről

BORS ZOLTÁN Vas megye településszerkezetéről Vas megye településhálózata annak a regionális dunántúli településrendszernek a szer­ves részét képezi, amely bizonyos vonatkozásokban - a kedvezőbb történelmi körül­mények hatására - évszázadokon át sokkal kiegyensúlyozottabban és békésebben tu­dott fejlődni, mint hazánk más tájai. A XVI. századi török támadások e településeket csak kisebb részben dúlták fel. Kutatási eredmények alapján azonban ismert, hogy az 1525. és az 1532. évi török hadjáratok után közel 100 falu mégis örökre eltűnt a me­gye térképéről. Az ország más területein - különösen az Alföldön - ekkor a települé­sek majdnem teljes egészében kihaltak, illetve rommá váltak. Egyúttal az is tény, hogy ezután a településhálózat megállapodott s a XVII. századtól kezdve újabb községek már nem alakultak ki. Kazó István vasvári prépost 1697-98. évi egyházlátogatásai al­kalmából készített feljegyzései ugyanazokat a helységeket említi, mint amelyeket II. József korában tartott népszámláláskor is összeírtak. A Vasvármegye akkor 659 tele­pülésből állt. A községek 81%-a 500 főnél kisebb lélekszámú volt és ezek a népesség 55%-ának adtak otthont. 1000 főn aluli településeken élt a megye lakosságának 83%­a. Az említettektől eltértek: a másfélezres Jánosháza, két és fél ezres Körmend és Szombathely mezőváros, valamint az 5000 főnél nagyobb népességszámot egyedül kép­viselő Kőszeg, mint szabad királyi város A népesség 85%-a mezőgazdasággal foglalkozott. Az adatok már jelzik a lassan fejlődő társadalmi munkamegosztás, ezzel együtt pedig az urbanizációs folyamat, a városi fejlődés nagyon mérsékelt voltát a XVII. és a XIX. század eleji településszer­kezetben. Magyarország ebben az időszakban - a nyugat-európai polgáriasodás szintjétől közismerten elmaradva - fejlődésének késő feudalizmusbeli korszakát élte. Ez tükrö­ződik az ország településhálózatának szerkezetében is. A népességkoncentráció ala­csony fokára jellemző, hogy míg London Párizs, Nápoly, Amszterdam, Bécs többszáz­ezres lélekszámú városok addig a korabeli Magyarország csak 21 településének népes­sége haladta meg a tízezer főt. A legnagyobb magyar város ekkor harmincezer lakost számláló Debrecen, Szombathely pedig a későbbi növekedésének kezdeti jeleit mu­tató, kisnépességű mezővárosocska csak. A XIX. században kibontakozó tőkés jellegű Napjaink

Next