Vasi Szemle 1992 (46. évfolyam, 1-4. szám)

1992 / 1. szám - Gráfik Imre: Gondolatok Vas megye népművészeti örökségéről

Ikonográfiájáról, mely több hónapos előkészítés után, avatott szerzői kollektíva meg­nyerését követően kapta meg végleges formáját.­ A tervezett feldolgozás rendező elve alapvetően azonos a Népművészeti öröksé­günk már megjelent monográfiáinak szemléletével. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a népművészet fogalma alatt szűkebb értelem­ben véve a tárgyak művészi megformálását értjük, nem szorítkozva azonban csak a szakirodalomban is előforduló díszítőművészet fogalmára és tartalmára, mivel ez utób­bi nem átfogó terminus lévén további szűkítést jelentene. Részben azért, mert a nép­művészetnek a díszítő jellege mellett ábrázoló ága is van, részben pedig azért, mert a tárgyak esztétikai megítélése szem­pontjából nem csupán díszítésük mérvadó, hanem megformálásuk más mozzanatai is. Ez a szemlélet és az a törekvés, hogy minden korábbinál szélesebb tájékozódás alapján feltárt anyagra terjedjen ki a bemutatás, remélhetően azt eredményezi, hogy ismereteink nemcsak mennyiségileg növekednek meg, hanem minőségben is új ele­mek, jelenségek, folyamatok kerülnek felszínre. Arról van ugyanis szó, hogy „a ma­gyar népművészet örökségét múzeumok, magángyűjtemények, falusi-városi lakóházak, padlások őrzik. Ehhez az emlékanyaghoz sokkal nehezebb hozzáférni, mint az egyko­rú népköltészet szövegeihez, dallamaihoz, melyeket jól rendezett gyűjteményekben publikáltak. A népművészetnek viszont még a közgyűjteményekben őrzött tárgyaiból is csak egy kis töredék látható napjainkban kiállításon, vagy található meg kiadvá­nyokban, akkor is többnyire kis példányszámú szakfolyóiratokban, katalógusokban.”A Vas megyére vonatkozóan azt sem hallgathatjuk el, hogy a korábbi áttekintések, összefoglalások, feldolgozások aránytalanul szerényebb anyagra vonatkoznak, mint amelyet megítélésünk szerint a térség népművészete indokol. Jó példa erre, hogy a Malonyay Dezső által szerkesztett, öt kötetes, s a magyar népművészet mindmáig legterjedelmesebb, ám egyenlőtlen és a magyar nyelvterület egészére nem kiterjedő forráskiadványában Vas megye nem szerepel.­ Sajnos ez a tudománytörténeti tény önmagában is befolyásolta, lassította a vasi táj népművészetének a tudományos és köztudatba való bekapcsolását, helyének reális ki­jelölését. A változást e tekintetben - s különösen a hiányos ismeretek konkrét anyag­gal való kitöltésének az igényét - a magyar népművészetről, főként a Néprajzi Múze­um anyagára alapuló feldolgozások és általános összefoglalások kezdeményezték.­ Maga Vas megye azonban sokáig nem tartozott a népművészeti kiadványok sorá­ban, nemcsak, hogy gazdagon, de arányosan sem reprezentált területei közé. Ennek igazolásaként felidézzük, hogy egy 1941-ben megjelent népművészeti áttekintésben a 364 illusztrációból mindössze 2 Vas megyei.­ Nem kedvezőbb a kép egy 1958-ban - több idegen nyelven is - megjelent össze­foglalásban sem, illetve annak tíz évvel később megjelent magyar változatában, ahol is a 241 képmellékletből csupán 5 származik Vas megyéből. E műben olvashatjuk: „A magyar népművészet klasszikus alkotó periódusai már lezárultak. Nem mondhatjuk azonban, hogy művészetének feltárása is befejeződött volna. Ma is bukkannak elő korábban ismeretlen jelentős alkotások, sőt egész tárgy­­csoportok. Változik a népművészetről alkotott kép aszerint is, ahogy alakul a néprajz­­tudomány szemléletmódja, s új módszerekkel egyre újabb vonásokat világít meg.”10 S noha a magyar muzeológia éppen ezen időszakban jelentős fejlődésnek indult, a közgyűjtemények néprajzi, népművészeti anyaga is egyre gazdagodott, az információk áramlása nem volt kellő mértékű és hatékonyságú, az ismeretek szinte standardizálód­­tak. Egy 1975-ben - majd később több idegen nyelven - megjelent reprezentatív kö­­ r

Next