Vasi Szemle 1992 (46. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 1. szám - Gráfik Imre: Gondolatok Vas megye népművészeti örökségéről
Ikonográfiájáról, mely több hónapos előkészítés után, avatott szerzői kollektíva megnyerését követően kapta meg végleges formáját. A tervezett feldolgozás rendező elve alapvetően azonos a Népművészeti örökségünk már megjelent monográfiáinak szemléletével. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a népművészet fogalma alatt szűkebb értelemben véve a tárgyak művészi megformálását értjük, nem szorítkozva azonban csak a szakirodalomban is előforduló díszítőművészet fogalmára és tartalmára, mivel ez utóbbi nem átfogó terminus lévén további szűkítést jelentene. Részben azért, mert a népművészetnek a díszítő jellege mellett ábrázoló ága is van, részben pedig azért, mert a tárgyak esztétikai megítélése szempontjából nem csupán díszítésük mérvadó, hanem megformálásuk más mozzanatai is. Ez a szemlélet és az a törekvés, hogy minden korábbinál szélesebb tájékozódás alapján feltárt anyagra terjedjen ki a bemutatás, remélhetően azt eredményezi, hogy ismereteink nemcsak mennyiségileg növekednek meg, hanem minőségben is új elemek, jelenségek, folyamatok kerülnek felszínre. Arról van ugyanis szó, hogy „a magyar népművészet örökségét múzeumok, magángyűjtemények, falusi-városi lakóházak, padlások őrzik. Ehhez az emlékanyaghoz sokkal nehezebb hozzáférni, mint az egykorú népköltészet szövegeihez, dallamaihoz, melyeket jól rendezett gyűjteményekben publikáltak. A népművészetnek viszont még a közgyűjteményekben őrzött tárgyaiból is csak egy kis töredék látható napjainkban kiállításon, vagy található meg kiadványokban, akkor is többnyire kis példányszámú szakfolyóiratokban, katalógusokban.”A Vas megyére vonatkozóan azt sem hallgathatjuk el, hogy a korábbi áttekintések, összefoglalások, feldolgozások aránytalanul szerényebb anyagra vonatkoznak, mint amelyet megítélésünk szerint a térség népművészete indokol. Jó példa erre, hogy a Malonyay Dezső által szerkesztett, öt kötetes, s a magyar népművészet mindmáig legterjedelmesebb, ám egyenlőtlen és a magyar nyelvterület egészére nem kiterjedő forráskiadványában Vas megye nem szerepel. Sajnos ez a tudománytörténeti tény önmagában is befolyásolta, lassította a vasi táj népművészetének a tudományos és köztudatba való bekapcsolását, helyének reális kijelölését. A változást e tekintetben - s különösen a hiányos ismeretek konkrét anyaggal való kitöltésének az igényét - a magyar népművészetről, főként a Néprajzi Múzeum anyagára alapuló feldolgozások és általános összefoglalások kezdeményezték. Maga Vas megye azonban sokáig nem tartozott a népművészeti kiadványok sorában, nemcsak, hogy gazdagon, de arányosan sem reprezentált területei közé. Ennek igazolásaként felidézzük, hogy egy 1941-ben megjelent népművészeti áttekintésben a 364 illusztrációból mindössze 2 Vas megyei. Nem kedvezőbb a kép egy 1958-ban - több idegen nyelven is - megjelent összefoglalásban sem, illetve annak tíz évvel később megjelent magyar változatában, ahol is a 241 képmellékletből csupán 5 származik Vas megyéből. E műben olvashatjuk: „A magyar népművészet klasszikus alkotó periódusai már lezárultak. Nem mondhatjuk azonban, hogy művészetének feltárása is befejeződött volna. Ma is bukkannak elő korábban ismeretlen jelentős alkotások, sőt egész tárgycsoportok. Változik a népművészetről alkotott kép aszerint is, ahogy alakul a néprajztudomány szemléletmódja, s új módszerekkel egyre újabb vonásokat világít meg.”10 S noha a magyar muzeológia éppen ezen időszakban jelentős fejlődésnek indult, a közgyűjtemények néprajzi, népművészeti anyaga is egyre gazdagodott, az információk áramlása nem volt kellő mértékű és hatékonyságú, az ismeretek szinte standardizálódtak. Egy 1975-ben - majd később több idegen nyelven - megjelent reprezentatív kö r