Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály válogatott költeményei (Budapest, 1930)

Kis gyermek halálára - Párja nincs

KIS GYERMEK HALÁLÁRA. Eljátszottad már kis játékidat, Kedves fiú, fiamat játszottad el . Végsőt mosolygó arcád, s a halál Leszedte róla szép rózsáidat. Nem csak magad ménéi, elvitted a Szülők vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbáját. Ki mondja meg neked, hogy már reggel van ? Ah­oi fog téged megint fölkelteni ? Sirat szülőd és mondja : „Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem !“ Mind hasztalan, te meg nem hallod őt : Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled. De fájdalom ne bántsa hamvadat ; Múlásod könnyű volt és tiszta, mint Az égbe visszareppenő sugáré. A földhöz minket baj s öröm kötöz, Óhajtjuk és rettegjük a halált : Te túl vagy már, nincs kétség utadon. Oh majd ha csendes tiszta éjeken Föltűnnek a dicső csillagzatok, Eljősz-e áldást hozni kedvesidre ? Eljősz-e álmaikhoz éjjelenként, Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok is ? Óh jőj, ölelgesd kis testvéridet , Orcáikat csókdossa szellemed ; S amely napok telőled elmaradtak, Add a szülőknek vissza. Ők együtt Éljék le megszakasztott éltedet, És míg porodra hintenek virágot, Lebegj te őrző angyalként fölöttük. PÁRJA NINCS. Perzsi, lelkem álma, Még az ám a kincs ! Három vármegyében Könnyen párja nincs. Haja barna hullám, Mely közt a remény Két varázsos szemnek Csillag közepén. Lába könnyű lepke, Játszi kis madár, Melly az égről földre Csak mulatni jár. Járta kelte ollyan Mint a tiszta víz, Mélyen látszik benne Minden égi dísz.

Next