Kovács Nándor (szerk.): Betűrendes névmutató Wenzel Gusztáv Árpádkori új okmánytárához (Budapest, 1889)
Előszó
Valamint az Árpádkori Új Okmánytár Fejér munkáját vette kiindulási pontul, hgyelen Index tulajdonképen a Czinár-féle úttörő tárgymutató folytatásául és kiegészítéséül készült, és akkor a történelmi kutatás előbbre haladott stádiumának szélesebb, bitosabb és a kritika fényétől világosabb útján, melyen vezérelvemhez híven, mondhatom lelkiismeretesen felkaroltam a XII kötet tömkelegéből mindenkit és megőriztem féltékenyen mindent. A Czinár által használt betűsorozatos rendszert én is megtartottam. Hogy mily rendben jártam el a vezérszavaknál, annak, ki az indexet használja és czélját ismeri, nem szükséges fejtegetnem. Az a. b. c. betűs, az ezres arab szám, a XlI.-ig terjedhető római és egy 708-nál kisebb lapszám segélyével ráakadhatni mindenre. Az ezres szám mutatja az oklevél keltének évét, a római az oklevéltár kötete hányadikát jelöli, ez után pedig a kötet lapszáma következik. Ha az oklevél évszáma, mely különben sem esik mindig össze az abban foglalt történelmi adat évével, az oklevélből vagy épen nem, vagy csak hozzávetőleg volt meghatározható, az indexben pusztán a tomus és ennek lapszáma van kitüntetve, mégpedig idősorrendben, de gondolatjelek (—) közt: ha az évszám más oklevél segítségével kinyomozható, és a titulusok végén, a gondolatjel után, ha az évszám teljesen meghatározhatlan. A Codex szerkesztője által meghatározott évszámot mindenhol megtartottam, csak ott pótoltam vagy tettem kérdésessé a dátumot, ahol erre az újabban feltalált források nyomán biztos adataim voltak. Az egyházi és világi dignitáriusok a mű végén külön időszerinti sorozatba vannak összeállítva. Említenem kell még, hogy eleinte az oklevéltárban az egyes oklevelek végén előforduló forrás-idézeteket jegyzeteikkel együtt