Balogh Jenő: Az igazi Tisza István - Külömlenyomat a Budapesti Szemle 1934. évi májusi füzetéből (Budapest, 1934)
AZ IGAZI TISZA ISTVÁN. Beöthy Zsoltnak «rajongó képzelete» varázsolta elénk szellemi életünk fejlődését áttekintő egyik irodalomtörténeti művében, a honfoglalás előtti korból, a volgamenti pusztán figyelő magyar lovasnak nemes alakját. Ez a lovas naprólnapra nyugodt bátorsággal, de faja iránt érzett aggódó vigyázással nézi : jön-e ellenség? Több, mint egy ezredév után az áldott nagy magyar alföldnek «szép nagy rónaságán», nemesi és főnemesi családok sarjadéka gyanánt ennek a maroknyi nemzetnek a Gondviselés egy másik őrállót rendelt. Nagyon sokban ellentéte a képzeleti lovasnak, de ő is lóra termett, magyar dalia. Eljutott kora műveltségének legmagasabb ormaira. Megtanult mindent, amire a XX. században igazi magyar államférfinak szüksége lehet. Egyesültek benne fajának nemzedékek során át kifejlődött kiváló tulajdonságai. De mintha csak lelki átöröklés útján ez a késői utód visszaütne az ezer év előtti egyszerű, de nélkülözhetetlen lovagra. Az ő lelke is telve van a fajához való ragaszkodással és azzal a szilárd tudattal, hogy neki is vigyáznia kell nemzetére és hogy a magyar ügynek az ő erejére is szüksége lesz. Ez a kettős érzés nála odáig emelkedik, hogy aki Tisza István jellemrajzát tömören vázolni akarja, annak elsősorban az ő magyarságát kell kiemelni. Ebből a vázlatból természetesen kizárok minden pártpolitikát. Ezért is gondosan kerülök minden összehasonlítást vagy történelmi bírálatot. Végezzék el ezt majd azok a történetírók, akik évtizedek múlva, amikor ezt az államférfit is igazi történelmi távlatból lehet magyarázni és teljesen átérteni, foglalkozni fognak Tisza István egyéniségével.