Berzeviczy Albert: Horváth Boldizsár emlékezete - Berzeviczy Albert emlékbeszéde a Kisfaludi-Társaság 1903. évi február 8-án tartott ünnepélyes közülésén (Budapest, 1903)
«Egy érdekes korszak kezd bezárulni mögöttünk. Végnyomai lassanként szétfoszlanak, elmosódnak, mint a ködfátyolkép, amelynek rejtélyes alakulásaiból fokozatosan, majdnem észrevétlenül egy új tájkép bontakozik ki. Nekünk, akik e kor szülöttei és tanúi voltunk, nekünk nehéz megválnunk e korszaktól. Úgy vagyunk vele, mint a vándor, aki tudván, hogy örökre búcsút vesz a helytől, amely tevékenységének, küzdelmeinek, annyi örömnek és bánatnak gazdag szintere volt, újra és újra visszafordul, még egy búcsúpillantást vetve reá, mielőtt a pálya fordulata végkép elzárná azt szemei elől. Szívünk összeszorul, látván, mint tűnnek el egymásután az élő alakok, a melyek e korszaknak jellemet adtak , mint hull szét izenként az élő kapocs, a mely bennünket e korszakhoz fűzött.» így emlékezett meg maga Horváth Boldizsár 1887-ben volt miniszertársa gróf Mikó Imre fölött mondott akadémiai emlékbeszédében arról a korszakról, a melynek ő is jeles képviselője és szerepvivője volt s a melynek egyik legutolsó*