Berzeviczy Albert: Horváth Boldizsár emlékezete - Berzeviczy Albert emlékbeszéde a Kisfaludi-Társaság 1903. évi február 8-án tartott ünnepélyes közülésén (Budapest, 1903)

«Egy érdekes korszak kezd bezárulni mögöttünk. Vég­nyomai lassanként szétfoszlanak, elmosódnak, mint a köd­­fátyolkép, a­melynek rejtélyes alakulásaiból fokozatosan, majdnem észrevétlenül egy új tájkép bontakozik ki. Nekünk, a­kik e kor szülöttei és tanúi voltunk, nekünk nehéz meg­válnunk e korszaktól. Úgy vagyunk vele, mint a vándor, a­ki tudván, hogy örökre búcsút vesz a helytől, a­mely tevé­kenységének, küzdelmeinek, annyi örömnek és bánatnak gazdag szintere volt, újra és újra visszafordul, még egy búcsúpillantást vetve reá, mielőtt a pálya fordulata végkép elzárná azt szemei elől. Szívünk összeszorul, látván, mint tűnnek el egymásután az élő alakok, a melyek e korszaknak jellemet adtak , mint hull szét izenként az élő kapocs, a mely bennünket e korszakhoz fűzött.» így emlékezett meg maga Horváth Boldizsár 1887-ben volt miniszertársa gróf Mikó Imre fölött mondott akadémiai emlékbeszédében arról a korszakról, a melynek ő is jeles képviselője és szerepvivője volt s a melynek egyik legutolsó­­*

Next