Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
hogy tanai méltán isteni nyilatkozatoknak tekinthetők. Isten, ember, szabadság, és öröklét leírhatlan fenségben tűnnek ebben elé, és boldog a’ nép embere, ki természeti józan érzelmeit követve, ez ösvényen egyenesen , biztosan és legrövidebb úton jut a’ bölcseség’ fellegvárába , nélkülözve a’szemlélő philosophia’ tekervényes, egész életet igénylő és mégis a’ kételytől nem ment, nem eléggé biztos ösvényét. Ő a’ hit világánál jól ismeri az öt környező természet’ alkotóját, tudja a’ viszonyt, mellyben van vele, mint élte’ adójával, urával, törvényadójával és birájával; tudja , hogy élte’ jelen korszaka elmúlván, előtte egy más korszak nyílik, melly kiegyenlítendi ennek erényét a’ jövő boldogsággal, melly itt még egyenlépést amazzal nem tarthatott , e’ küzdelem’ világában neki még vég, és örök jutalom nem adathatott. Ezen érzelem’ vallása hatását még mindig megtette, és jó, békés szellemű, erényes boldog polgárokat képzett ; bár másfélül azt sem lehet tagadni, hogy az érzelem, a’ hideg ész’ vezérlete és segédje nélkül, mély örvénybe is vezethet, és vagy vak buzgalommá, vagy babonává ’s zajossággá fajulhat. A’ kellenek’ öszhangzólag mivolt eszének juta tehát ama’ nagy dicsőség, hogy ők a’ keleti érzelemvallást tudományos alakba öntötték, észalapra fektették, kinövéseitől megtisztították, észvallássá magasították, és így ennek egyetemes érvényt biztosítottak. E’ fő érdem főleg Socratest, és jelesb tanítványit illeti. Ez a metaphysica’ igaz fogalma, melly nem más, mint északokkal megerősített, az ész’ mélyiböl merített bölcselés istenről, világról és emberlélekröl; lámpa tehát, melly az élet’ egészletét földeríti, ezt öszhangzó tanaival , és elveivel vezérli, ezt szépíti és híveit üdvös életharmoniára vezeti. Ha a’ skott iskola azt érti metaphysica alatt, miré azt majdnem egy zajos évszázad alatt az ál metaphysicusok ferdítették , csataterének képzeli ezt az ismeret’ alapossága felett folytatott egyoldalú vitatkozásoknak, az isten , lélek, és világ’ lényét hiába kutató buvárlatoknak , úgy az üres felhőt tartva ama’ gőgös istennőnek, Junónak, ezt a’ philosophia' szerény templomából kitiltja,-------ez képzelhető ’s megfogható; de fájdalom arra mutat, hogy az igaz metaphysicát nem ismeri, és hogy ez a’ philosophia’ tetőpontja, az ész’ dicsősége, és az életvezérlő bölcseség’ netovábbja, nem tudja. Itt többet a’ harmonisticai metaphysica’ sajátjairól nyilvánítni nem lehet. Ennyit azonban erről előlegesen is szabad sőt kell mondanom , hogy Parthenonom’ fő iránya, ezt annak legelső szentélyébe ünnepélyesen újra bévezetni, és itt trónra ültetni; mert eddigi bivárlataim által, feljogosítottnak érzem magamat e’ fő eredmények’ állítására , hogy e’ magasztos tudomány e’ jelentékeny nevet csakugyan megérdemli, és összalapra fektethető északokkal támogatható rendszer. Továbbá az, mit az ismeret’e’magasztos táján az érzelem tanított eleitől fogva , a’ vallások egyhangzólag jelképeztek, a’jobb lelkekkel sejdíttettek, az csak ugyan épen nem ábránd — bár