Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
el nem vehetik, mert ezek, mint Chateaubriand élesen látta, abból eredtek, hogy az emberek és egész korok amannak áldott ’s humán szellemét felfogni nem bírták A’ franczia széplelkű bölcselőnek teljesen igaza van. Ugyanazért én itt tovább fűzöm e’ szép gondolatot, és e’ tetemes tévely’ súlyát nem az emberiség’ roppant tömegére, és a’ viharos korokra, hanem az emberiséget jó útra vezérleni, a’ vad korokat szelidítni kellő philosophia’ fejletlenségire , polémiái irányára , ész- és életei lentiségire é s pulyaságára róni kénytelenülök. A’ hellen bölcselők’ jobbjait ugyan, főleg azokat, kik a’nagy Socrates’ szellemében bölcseltek, épen nem vádolom, sőt nekik, tekintve az általános emberi míveltség körül szerzett érdemeiket, szívemben tiszteletoltárát emelni hajlandó vagyok. Úgy van , ezek veték meg a’ józan, az emberies, a’ tiszta philosophia’ alapját, elválaszták ezt a’ természettantól , és trónját ennek hegyibe emelék, felhasználva azonban ezt a’ sokisten-hivés’ elavítására, a’ tisztább theismus’ megállapítására. Még ez nem volt elég, ők följebb mentek a' gépszeres, de mégis csodálandó természetnél, és vizsgálatuk’ tárgyául tűzék ki az emberi fensőbb, vagy szellemi természetet, fölvilágosították az emberileg szép és magasztosb életet, földerítve azt, mi ebben szép, dicső, sőt isteni! mintegy újjal mutatva a’ szellemi fensőbb élet’ hármas fő irányára, az örök szép, a’ tiszta való, és az erkölcsi felé delejtésre. Hála, és üdv ezekért a’ hellen szép lelkeknek! hála főleg Socrates , és a’ socraticusok dicső nemléjének, melly elövilágított a’ néhány századdal ugyan későbben jött, de épen e’ jeles körben működött, emberies és mennyei szépségű keresztyénségnek, mellynek szelleme , jegyezzük meg jól, Reinhard és Herder bevallásai szerint is, nem más, mint tiszta humanitás, és v.ulov.aya fia, ’s így igaz parthenismus. De már a’ keresztyén némelly őskori bölcselőket itt méltán érheti az egyoldalúság, felületesség, vakbuzgalom’ terhes vádja. Ezek a' római császárok alatt elhatalmazott erkölcsi romlottság, az elsötétült ész, és a’ diadalt ragadott sophismus’ látása által, undorral eltelve a' pogányság iránt, nem csak hogy el nem ismerék a’ hellén aranykorbeli, még tiszta és józan philosophia’ érdemeit, ennek a' szinte tiszta és áldott keresztyénséggel rokon irányát az egyisten-hivés’ megalapítására, a’ biocaliára, a' y.aXoxayadia’ terjesztésbre törő ügyekvéseit , hanem a’ hellen eredetű philosophiát, általában és kivétel nélkül — elég felületesen, — Pál lepedőjének, és szemétdombnak állítva , megvetendőnek ítélték, és a’ kijelentést az észszel ellentétbe helyezni nem irtóztak. Mi annál föltünőbbnek tetszhetik előttünk, hogy, noha pl. Lactantius és Hieronymus, leg- D Génié du christianisme , ou beautés de la religion chretienne. Lyon. 1809. IV. Vöt.