Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
így nem csak a’ szobatudós, hanem a’ nagy ’s kitűnő hivatalnok, vezér, sőt fejdelem is vonzalmat érze magában e’ tudományok’ tudománya’ bővebb megismeréséhez, ’s éltére alkalmazásához. Miből aztán keletkezett a’ philosophia’ roppant befolyása a’köz míveltségre sőt nemzeti nagyságra és dicsőségre. Ha aztán kérdjük : mi idézé elé ezen áldott hatást, az ismeretnek mi adá ez élénk érdeket, a' jellemnek mi adá ama’ csodált szépséget, és fenséget, a’ philosophiai és vele rokon irodalomnak mi kölcsönzé amaz örök ifjúságot és kellemet? ezekre'azt kell felelnünk : nem más, mint az ízlés'' tisztasága, minek áldott kútfeje nem egyéb, mint az eszmék, fogalmak, ismeretek, viszont az ezekből folyó érzelmek, elvek’ tisztasága, szépsége és fensége. Legyen szabad ez igazságot egy, a’szép műtanból merített példával földerítni. Az egész európai mívelt világ eleitől fogva csodálta ’s még ma is tiszteli ama’ bámulatos tökélyt, melly fénylik a’fenmaradott hellén antik művek s főleg képszobrokban, miket a’ föld anyai keblében , a’ középkori barbárok’ vandalismusa elöl gondosan elrejtett azért, hogy az újkor ezeket innen újra napfényre hozva, és saját képcsarnokokba állítva, legyenek a’szép ízlésnek fölébresztői, az újkori művészek’ remek példányai. Ezekben látjuk a legfensőbb ízlési tisztaságát, a’ művészet’ ntovábbját, amit ideálit, minek kulcsa abban rejlik, hogy a’hellen művészek óvakodának ugyan a természet’ typusait lényeges részeikben megsérteni, de ettől el is távolítottak minden nem-lényegest, útfélit, és aljast; mi által azt nyerék, hogy maideáljaik már most épen nem földi hanem mennyei lényben derengnek, mivel ők a’ természeti typusait csaknem csodásan megdicsőítették. Ekkér jöttek létre a’ hellen istenalakok az által, hogy művészeik az állatit és aljast ezektől eltávolították, és csupán a'tisztán emberit emelték ki; vigyázva azonban , hogy e’ tisztázás által a’ fensőbb emberi fel ne dúlassék , ’s meg ne rontassék bennök. E’ szépműtani parthenismus által lőnek aztán az antik szobrok utánozhatlanokká; és igen helyes Winkelmannak amaz észrevétele, miként : ,,Egyetlen ösvény nyílik előttünk arra, hogy utánozhatlanok legyünk az által, ha a’ hellen műveket utánozzuk.“ Ez vala a’ dicsőség’ egének útja Ráfael és kortársai előtt, kik világhírű remekeikben a’szépműtani tisztasággal párosítva az erkölcsi tisztaságot, ’s kellemeket, szinte utólérhetlenek, és utánozhatlanokká lőnek. A fensőbb életi tisztaságát választám én is fő irányomúl, mit Pallas’jelve olly szépen elétükrözött, és azért mentem viszsza az ősrégiségben keletkezett parthenismusból fejlett eredeti socialismushoz ; mivel én , hogy már itt őszintén nyilatkozzam , általában a’ hellen philosophiát, míg az virágjában állott, a’későbbi scepsis, a’keleti zagyvalék és ábránd által meg nem tisztátlaníttatott, és tiszta hellen jelleméből ki nem vetköztetett, olly előnyökkel bírónak