Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
elhagyák. Innen bízvást elmondhatni, hogy az ó-és újkori socraticusokkal letűntek az alapos, humán és kristálytiszta bölcselés’ napjai. A’ korphilosophiák tehát nekünk is magyaroknak, kik velösbéldelethez szoktunk, és mint kelet’ népe, gyakorlatias szelleműek vagyunk, teljesen eleget nem tehetnek. Nekünk — miként én ezt már a’ közélet’ jeleneteiből, ünnepelt szónokaink’ remekeiből, költőink , ’s humanistáink’ becses irataiból, és honi jelesb bölcselőink’ nyilatkozataiból átláttam — olly philosophia kell, melly megvetve az ábrándos idealismus’ léghajózásait, de más részről, elfordulva az aljas érzékiség’ fertőitől, fejtse ki magában , és embertársaiban azt, mi emberileg szép, dicső, sőt isteni; olly bölcsészet kell, melly mind az egyéni, mind a’ társalmi élet’ szép ideáljait valósítni segítsen. Illy irányból nagy gonddal fölkeresém, kitűnő magyar socraticusaink’ eszméit, elveit, szép nyilatkozatait és mindenütt belé szövöm szövegembe, hogy a tisztelt nemzet lássa, mikép egész harmonisticám öszhangban áll jelesb gondolkodóink’ észjárásával; melly idézeteket aztán nem úgy kívánok tekintetni, mint pompára valókat, és pávatollakat, hanem mint kivillámlásait a’ magyar tiszta nemzenek, melly az általam irányzott, már rendszerezett, és megszilárdított biocaliának nemzeti alapzatot nyújtani képes, és beútat biztosít. És ezt azért, mert bármelly nemzet, és így a’ magyar is mindenben, és így philosophiában is csak azt szereti, ’s azt fogadja el, mi öszhangzik nemzeti jellemével, mi nemzeti, és hogy úgy szóljak, honi földből fakad fel, és e’ föltét nélkül maradandóságra semmi mit nem számolhat. Látjuk is eddigi tájékozásainkból, hogy bölcsészetben a’ hellen , a’ német, az angol, a’ franczia nemzetnél csak az talála beutat, mi öszhangzott e' nemzetek’ nemzőjével; mi pedig azzal harmóniában nem volt, azt ezek határzottan viszszautasították. Jó reményben is vagyok, hogy valahára eligazodandunk mi is magyarok ama’ fontos kérdésben, hogy, miután a philosophiában eredetiek nem lehetünk, hol kezdjük a’ bölcselést, minő vezérek után induljunk ? és mivel a’ bölcseség’ tudománya soha bevégzett egészlet nem lehet, itt minő tért foglaljunk el ? mit híven mívelve, az európai mívelt nemzetek’ nyomán, elvégre sajátunkká tehetünk, és mint édes magunkét úgy tekintve, ’s életfáival ékes kertté varázsolva , ebben igazi életbölcseség’ templomot emelhetünk.